Idézetek az önismeretről
Sohasem menthető, hogy valaki gonosz, de valami érdem van benne, ha az ember tudja, hogy az; és a legjóvátehetetlenebb bűn: butaságból tenni rosszat.
Az én azonos egész történetünkkel, életünk sokszor bizarr, sokszor abszurd, sokszor játékos eseményeivel. Önmagunk megalkotása különböző ellentmondásos vagy egymást erősítő történeteink folyamattá fűzésével valósítható meg.
Ne kívánj másnak látszani, mint amilyen vagy, mert minden tettetés akadálya az igazság tiszta fényének, melynek úgy kell átsugároznia rajtad, miként napfény ragyog át a tiszta üvegen.
Ha mindegy, hogy ki vagyok... akkor akár maradhatok én is, hátha az Én a legjobb az összes választható maszkok közül.
Amint haladsz előre, úgy teremted a saját univerzumod.
Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól.
Hosszú időbe telik, mire teljesen azzá válsz, aki valóban vagy.
Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.
Mindenkit önnön szenvedélye vonszol!
Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!
Egy olyan világban, ahol a mennyiség egyre inkább háttérbe szorítja a minőséget, és ahol egyszeri használatra gyártjuk a tárgyakat, egy kapcsolat válságos pillanataiban könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy új társat keressünk magunknak. Aki már többször megtette ezt, valószínűleg újra és újra rácsodálkozott arra, hogy új partnerei hasonló "gyári hibákkal" rendelkeznek, mint a régiek. Végül pedig arra a következtetésre juthat, hogy a másik nem egyszerűen ilyen, és kész. Ha egy kapcsolat merevvé és nehézkessé válik, ne feledjük, hogy társunk kizárólag saját hiányosságainknak tart tükröt.
Ha jobban megfigyeljük, az egész világ érthetetlen, logikátlan, és véletlenszerű akkor, ha a környezetet okoljuk azzal, ami velünk történik, de tök egyszerűvé lesz minden, ha magunkban keressük a választ.
Az embernek mindig vannak önmagával kapcsolatban kétségei, és ezért igénye is van rá, hogy kontrollálja önmagát, akár mások segítségével is. Én, ahogy öregszem, egyre gyakrabban teszem fel a kérdést, hogy biztosan igazam van-e, biztosan jól látom-e a dolgokat? És minél meghatározóbb döntéseket hozol, annál nagyobb szükséged van erre a képességedre.
Aki önmagát a külvilágtól függővé teszi, előbb-utóbb boldogtalan lesz.
Én soha másban nem csalódom, csak saját ítéletemben.
Facebook
Pinterest