Idézetek az önismeretről
Minél többet tud valaki önmagáról, annál többet tud az életről.
Aki bevallja gyöngeségét, már nagyon erős.
Minél inkább lehetőségünk van, hogy kezünkbe vegyük a sorsunkat, annál többet várunk el magunktól.
Nem úgy érsz el nagy dolgokat, ha arra gondolsz, amilyen vagy. Úgy érsz el nagy dolgokat, ha arra gondolsz, amilyen lenni szeretnél, és ezt nap mint nap újra és újra elképzeled.
A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.
Ha nem beszélhettünk volna, ha nem nézhetlek, nem gyönyörködhetek külső-belső lényedben, most másvalaki volnék, s nem kedvelném az illetőt.
Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belőle.
Csak azt vetjük meg igazán, amit titokban szeretünk.
Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán.
Honnan származik a hiúság, honnan származik az igaztalanság? Az önismeret hiányából. Miből fakadhat csak az igazság, miből jöhet létre csak az isteni világokkal és az isteni bölcsességgel szembeni áhítat? Csak az igazi önnevelésből és önfegyelemből.
Addig nem tudunk teljesen megbocsátani magunknak, ameddig szembe nem nézünk az elkövetett hibával és nevén nem nevezzük azt.
Ha megkérdezik, hogy vagy, a legőszintébb válasz még optimális esetben is ez: - Elég jól. Az ego soha nincs igazából jól. Valami mindig hiányzik neki, s ez a hiány űzi, hajtja. Még akkor sem áll le, amikor nagy öröm éri. Nincs olyan nagy öröm, hogy leálljon. Valami mindig piszkálja, valami mindig kell neki, s nem tud egy vágy úgy beteljesülni, hogy abból ne hiányozna még valami: rendszerint a lényeg. Ha valamit kap, úgy érzi, nem elég; ha valaki szól hozzá, átnéz a válla fölött, hátha jön még más is, s ha jön még valaki, az sem az "igazi". Az ember a halandóság foglya. Az ego egyetlen életre született.
Aki önmagával szemben hozzászokik az igazsághoz, megnyitja a magasabb belátáshoz vezető kapukat.
A könyv mindenkinek ugyanazt mondja, de nem mindenki tudja olvasni. Én is a könyvet vádoltam, ahelyett, hogy magamban kerestem volna a hibát. Nem értettem meg, hogy magamba kell mélyednem; ez az út vezet az igazsághoz, csak így találhatom meg minden titkok nyitját. Nem találtam ki, hogy lelkünk a nagy alkimista, aki aranyat csinál az olcsó ólomból; nem sejtettem, hogy minden szívben ott bugyog az örök ifjúság forrása. Igazam volt, amikor megéreztem, hogy ezek a könyvek nem ok nélkül maradtak nálam, nem ok nélkül akadtam rájuk az utolsó pillanatban. A megmenekülés, az élet, a boldogság, minden bennük volt.
Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.
Facebook
Pinterest