Idézetek az önismeretről
Minden emberen van egy jelmez és egy maszk, melyet mohó ambícióval és ravasz önvédelemből visel. És ami a lényeg: fogalma sincs róla, hogy rajta van! Nem tud róla. Ez nem csak kellemetlen, de roppant vicces is. Magára hazudja, de olyan hipnotikus erővel, hogy elfelejti, hogy ő egyáltalán nem az, akinek hiszi magát. Ezért nem is érdemes vele sem hitről, sem eszméről, sem világnézetről vitatkozni, mert úgysem azt éli. Ő valami egészen mást él, és másban hisz, mint amiről azt hiszi, hogy hiszi. És nincs veszedelmesebb dolog, mint figyelmeztetni valakit, hogy hazugságban él.
Ha nem tudsz őszintén beszélni magadról, akkor más emberekről sem tudsz.
Másokat meggyőzni könnyű. Önmagunkat meggyőzni sokkal nehezebb.
A sok szempár amíg rám ragyog, Én aminek látszom, az vagyok, És ami vagyok, azt kijátszom, Hogy díjazzák-e, én mit bánom.
Amikor valakit bírálsz, nem őt minősíted, hanem önmagadat.
Nehézségeink legtöbbje egyszerűen elpárologna, ha ahelyett, hogy rettegünk tőlük, merészen elhatároznánk magunkban azt, hogy megoldjuk őket!
Ami pedig a gondolkodásodat illeti, barátom, mi köt gúzsba jobban: az, ahogy a világ lát téged, vagy az, ahogyan hiszed, hogy lát?
Az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat adjam magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás.
Inkább becsüljenek kevesebbre, és érjek többet.
Amióta csak elindultam azon az úton, amit a magaménak tartok, folyton arra törekszem, hogy (...) rábízzam magam a jelekre, hogy cselekedeteimből tanuljak - és ne abból, hogy elképzelem, mit cselekednék.
Minden szavam magamról vall.
S nem mondtam már nektek, hogy amit ti őrületnek néztek, az csak érzékeim túlzott élessége?
A szívem ott van a tenyeremben, ott ver minden ujjam végében. Ha nem csap bele, figyelmeztetem magát, beleülök ebbe a székbe, és meghalok. (...) Nem remegek én a testemért. Én a szívemben és a fejemben élek, uram - nem ebben a gyenge porhüvelyben, melyben átmenetileg lakom.
Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielőtt még megfejtette volna önmagát.
Vedd tudomásul, majd pedig fogadd el: nem vagy tökéletes. Ha sikerül, óriási tehertől szabadulsz, és mindjárt magasabbra húz veled a léghajód! És még mennyi mindent ki kell hajigálnod ahhoz, hogy csakugyan szárnyalhass!
Facebook
Pinterest