Idézetek a mindennapokról
Az emberek állandóan azt kérdezik tőlem, hogy mit csinálok télen, amikor nincs baseball. Megmondom, mit csinálok. Csak bámulok kifelé az ablakon, és várom a tavaszt.
A fecsegés - mennyire elviselhetetlen és lealacsonyító.
Ami jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen.
Az élet legrosszabb pillanatait apró észrevételek jelzik előre. A kis dudor az oldaladon, ami korábban nem volt ott. Hazaérsz a feleségedhez, és két borospoharat találsz a mosogatóban. Amikor azt hallod, hogy "Adásunkat megszakítjuk".
Néha leomlanak a díszletek. Ébresztő, villamos, négy óra hivatal vagy gyár, ebéd, villamos, négy óra munka, vacsora, alvás és hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat - általában könnyedén végigcsinálja az ember. Ám egyszer csak felmerül a "miért", s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden. "Kezdődik", ez a fontos. A csüggedtség a taposómalom végét, de egyszersmind az öntudatra ébredés kezdetét jelzi. Felráz, és válaszútra kényszerít: öntudatlan visszatérés a taposómalomba vagy végleges ébredés.
A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.
A dohányzás a középszerű emberek időtöltése, az unatkozó tunyáké, akik életük egyharmadát átalusszák.
Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tűrnek számot, statisztikát - de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. Csak a kialudt ember ébred mosolyogva. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat.
Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik, Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki...
Nincs az az ügy a világon, amely számára ne következne el a döntő pillanat.
Hagyd a netet ma mögötted, dolgok történnek körülötted. Mennyi szép lány, mennyi fiú, akit nem veszel észre, mert nem veszed észre, hogy a külső belső nélkül nem sok.
A beágyazásról mindig a halál jut eszembe. Azok az emberek, akik már reggel azt várják, hogy újra aludhassanak és elmenekülhessenek, mert fosnak az élettől.
Még a legártatlanabb dolog is pusztíthat, ha túlzásba viszik.
A gondolatok néha kínzók. Van gondolat, amely, ha egyszer felbukkan, akkor nem tűnik el mindjárt (...), hanem visszatér, tízszer, százszor, makacsul ismétlődik, mint egy dalszövegből kiragadott félmondat.
Kit érdekel, hogyan működik az autó motorja, amíg tetszetős a kárpitozás, a karosszériát pedig teleaggatjuk krómozott herkentyűkkel?