Idézetek a mindennapokról
A városi biciklizés a szabadságot jelenti. Olyan, mintha a tömeg felett lebegnél. Én a biciklin semmitől sem félek. Ugyanez nem mondható el az életem többi részéről. A biciklin ülve úgy érzem, én vagyok a legjobb, összhangban magammal és a várossal.
Az ember sohasem tudhatja. Ne nevezzünk unalmasnak egy estét, amíg véget nem ért.
Kevés kellemesebb dolog van az életben, mint amikor az ember a saját fedele alatt üldögél, és aznapi első pipáját szívja, ami felteszi a koronát a reggeli örömeire.
Nem szeretek rohanni. Egyébként is, a kocsim olyan lassú, hogy a sztrádán, még ha maximumsebességgel hajtanék is, a sebességmérő fotó helyett portrét készíthetne rólam.
A valódi ételeken nincs lista az összetevőkről, sem hangzatos kijelentések arról, mennyire jót tesznek önnek. A valódi ételek nem állnak el sokáig, és azt teszik, amit minden élő dolog, ha megölik vagy leválasztják a gyökeréről: megrothadnak.
Úgy beszélik, Hogy a kakas, a reggel harsonája, Metsző, hegyes torkával fölveri A napnak istenét; s az ő jelére, Ha tűz-, ha vízben, földön vagy egen Csatangol a bolygó lélek, siet Mesgyéi közzé, s hogy van benn igaz.
Reggel van... ketten fekszünk az ágyban. És a legcsodásabb látvány vár most rám. Tudom. Mindjárt. Kellemes ez a pillanat, mert tudom, hogy mindjárt megpillantom. Még élvezem a várakozást, nem kapkodom el. Ízlelgetem magamban az érzést. Hogy milyen csodás lesz. Mert mindjárt kinyitom a szemem, és a világ legszebb látványa fogad. A te arcod.
A közönséges madarakat szeretem nézni az ablakom alatt. Teljesen elképesztő számomra, hogy valami, ami tud repülni, aminek megvan a szabadsága, hogy bárhová menjen, azt választotta, hogy udvaromban ugráljon. A pintyeket, szajkókat, seregélyeket nézve néha lecsillapodik bennem a krónikus nyugtalanság, amivel küzdök. A madarak emlékeztetnek rá, hogy kívánatos helyen élek.
Ha (...) az ember nem tudja, mi az, amit lát, az ugyanolyan, mintha egyáltalán semmit sem látna.
Az evés az élet része, hogy a válogatós evőket okvetlenül unszolni kellene, hogy apránként másféle ételeket is megkóstoljanak.
Fény nélkül nem bírnánk létezni. A fény felszárítja a könnyeinket, és ha fürödhetünk a fényben, boldogok vagyunk. Talán pusztán csak azt élvezzük, ahogy a részecskéi áradnak ránk. A fényrészecskék vigasztalóan hatnak ránk.
Minden nap megismételhetetlen, de szükségünk van valamire, amitől észrevesszük, és az emlékezetünkbe vésődik.
Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra.
Aki itt van a tükrömben Börtönőr a bőrömben.
A kincs helyét nem tudod kitalálni. Csak megérezni lehet. Mert a kincs ott rejtőzik egy dalban, egy meghitt pillanatban, egy szivárványban, vagy egy virágban. Sok-sok apróságban, a legegyszerűbb dolgokban. De ha szíveddel rátalálsz, megérzed, hogy ezek többé már nem apróságok. Mert a legdrágábbat adják neked.
Facebook
Pinterest