Idézetek a mindennapokról
Ugyan, ugyan, a jó bor jó barát, csak tudni kell hozzá. Ne háborogj ellene tovább.
A mértéken fölül minden pohár átkozott, s az ördög a tartalma.
Ó, bornak láthatatlan szelleme, ha nincs még neved, amelyről rád ismerni, elkeresztellek sátánnak.
A földön semmi nem örök... A fákon árnyak nőnek este, A félhomály is nyöszörög.
A csend adománya a fül számára felülmúlja a hangot.
Az alkohol olyan, mint a szerelem. Az első csók varázslatos, a második meghitt, a harmadik megszokás.
Vannak pillanatok, amikor úgy látjuk, hogy minden megváltozott körülöttünk; még a mozdulatok is új jelentőséget kapnak, talán a nap egyes órái is megváltoztatták helyüket.
Mi a legrémisztőbb a gimnáziumban? Hogy aki összetörte a szíved, azt nem tudod elkerülni. Vicces, nem? Amikor a legkevésbé sem tudod kezelni az érzelmeidet, a nap nyolc órájában össze vagy zárva azzal, aki felelős az érzelmi válságodért.
Az élet mindig a hétköznapokon múlik. Szépek az ünnepek, jó várni őket, jó a vakáció, a szabadidő, de az élet a hétköznapok szépen csinálásából áll. És ez a legnehezebb.
Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény?
Vannak nagy pillanatok, olyanok, amik időről-időre megtörténnek, keringenek mindannyiunk élete körül, és csak arra várnak, hogy bekopogtassanak, hogy jöjjenek. Hatalmas erő van bennük, az viszont, hogy mit hogyan alakítanak, nagyban függ attól, hogy akarsz vagy nem. Akarsz élni, vagy csak éldegélsz. Mert bizony bekövetkeznek ők, csak épp az a nem mindegy, hogy a nagy változás előre visz, vagy összerombol mindent körülötted.
Valamit csak csinálni kell (...). Ki kell tölteni a napokat, hogy elteljen valahogy az idő. Hogy történjen végre valami. Valami más. (...) Nyilván a magazinjaink olvasói sem tudják (...), különben nem kellene annyit próbálkozniuk, rábólintanának a helyes megoldásra, mert kell hogy legyen helyes megoldás, és azzal rendben is van a dolog, az élet értelme kipipálva, onnantól lehet azzal törődni, hogy egyszerűen csak jól érezzük magunkat az értelmes életünkben.
Papírtépő mozdulatokban mindig sercen egy parányi indulat és az, hogy amit eldobunk, az nincs.
Némelykor már tényleg úgy érzem, hogy elhagyhatom magamat egy országúton, vagy megelőzhetem egy utcán.
A nagy beszélgetésekhez elengedhetetlen a csokis keksz.
Facebook
Pinterest