Idézetek a mindennapokról
Az élet nagy dolgait sosem tervezzük.
Az instabilitás maga az élet, mivel az idők végtelenségéig változtatja a helyzetét, törekedve saját azonosságának megőrzésére.
Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is.
A kis bajoktól kellene félni, a kis szeretetlenségektől, ádáz mellőzésektől, rideg érdektelenségtől, a napi "kis" jelentéktelen, ismétlődő, mindig ugyanoda ütő vízcseppektől. A kis haláloktól. Amelyek alattomosan közelítenek meg, kivédhetetlenül kerítenek hatalmukba és fojtogatnak. (...) A kis gyilkosaid elől menekülj!
Az igazi veszedelem azokban az órákban rejlik, amelyek simának látszanak.
A kisszerű örömök, az alantas élvezet rabolja el az ember idejét és figyelmét. A magasabb rendű célokat, mint az igazi szeretet és a szellemi kapcsolat ember és Isten között, kiűzi az életünkből a mindennapok sok apró-cseprő baja.
Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik.
A nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak.
Nincsen új a nap alatt, csupán a réginek a változatai!
Valami árnyék megtaposta árnyamat - nehezteljek rá?
Sehol sem olyan hangos a csönd, mint egy kihalt munkahelyen.
Az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.
Azt nem értem, a híres világutazók miért szokták titkolni leírásaikban, hogy a nagy kalandok kis pillanatait a kínzó kényelmetlenségek töltik meg. Márpedig kis pillanatokból áll az életünk. És akad köztük feledhetetlen.
Reggeli fürdés, kávé. Omló pirkadat. Ázó reggeli illat vibrál mindenen izzó fényben most, amikor még párás kisszoba-ablak előtt próbálja kinyitni szemét ez a nap.
Csak olyan ajándékot adok másoknak, amit magam is elfogadnék.
Facebook
Pinterest