Arthur Conan Doyle

Én csupa agy vagyok. Tekintsük a testem többi részét felesleges függeléknek!

Egész életem egyetlen erőfeszítés, hogy meneküljek a puszta létezés gyötrelme elől.

Szentek nemigen jutnak sehol vagyonhoz.

A népek, ép ugy, mint az emberek, nem csupán a végre vannak a földön, hogy kedvükre éljenek s a haszon után lóssanak-fussanak; hanem gyakran kedvük és akaratuk ellenére is meg kell tenniök azt, a mit hivatásuk rájuk parancsol.

A test nem feled oly könnyen, mint a lélek.

Az ember gondolatának, ha a természetet akarja megmagyarázni, olyan tág terjedelműnek kell lennie, amilyen maga a természet.

Soha sem lehet előre megmondani, hogy valamely egyes ember mit fog tenni, de a legnagyobb határozottsággal megmondható, hogy bizonyos számú ember mitévő lesz. Az egyéniségek váltakozók, de az átlagok állandók.

Semmi sem olyan csalóka, mint egy fényforrás távolsága a vaksötét éjszakában.

Egy nő szeme többet elárul, mint a szavai.

Tudja, én úgy képzelem el az emberi agyat, mint egy üres szobát, ahová tetszése szerint hord be bútort az ember. A bolond sok mindenfélét kever össze válogatás nélkül, kihagyva a nélkülözhetetleneket, míg a munkásember csupán a szerszámait hordja be, melyekre feltétlenül szüksége van, és azokat a legnagyobb rendben tartja. Hiba azt hinni, hogy a kis szoba tágítható volna, mert eljön az idő, amikor az ember lényegtelen apróságok árán alapvető dolgokat elfelejt. Fontos tehát az, hogy csak a legszükségesebbeket hordja be.

A köznapi eset gyakran sokkal titokzatosabb, mint valami ritkábban előforduló, melynél az egyik tényből csak nehezen következtethető egy másik.

Hogy a gondolatot helyesen fejezzük ki, ahhoz az érzetek hű leírása szükséges, tehát határozatlant sem lehet határozottal kifejezni.

Ha az agyban nem volna tere a képzeletnek, akkor a borzalom sem volna.

Nincsen új a nap alatt, csupán a réginek a változatai!