Arthur Conan Doyle

Bennem megvan a lehetőség arra is, hogy lusta, semmirekellő és ahhoz is, hogy egészen derék, munkabíró fickó legyek!

A szerelem kedélyhullámzás, s ami a szenvedélyekre vág, az ellensége a nyugodt, józan észnek, amelyet a legtöbbre becsülök. Én magam sohasem házasodnék meg, már pusztán az attól való félelemből sem, hogy az ítélőképességemet elhomályosítaná.

Mi haszna a szomorkodásnak? Az életben hol fölfelé haladtam, hol lefelé zuhantam, de azt az egyet megtanultam, hogy eső után köpönyeg.

Különös szervezetem van. Nem emlékszem rá, hogy munka közben valaha is elfáradtam volna, csak a semmittevés merít ki végképp.

Csodálatos, talányos dolog a szerelem. Ma láttuk egymást először; egyetlen szó, egyetlen pillantás nem árulta el eddig kölcsönös vonzalmunkat, s a nyugtalanságnak ebben az órájában kezeink mégis önkéntelenül egymást keresték.

Nem élhetek szellemi munka nélkül. Mi egyebet is tegyek? Hát álljak talán az ablakban? A világ képe nagyon is borzalmas, elszomorító és hívságos! Nézze csak, hogy ereszkedik lefelé az a sárga köd, és hogy telepszik még a fekete házakon! Milyen reménytelen, nyomorult és hétköznapi minden! Mi haszna van az embernek tehetségéből (...), ha nem nyílik számára tér az érvényesülésre? A gazság mindennapi dolog, a lét mindennapi dolog, s csak a mindennapi tehetségnek akad dolga állandóan.

Én soha nem találgatok. Ez utálatos szokás, amely megrontja a logikus gondolkozást.

Szellemem (...) föllázad a nyugalom ellen. Adjon egy problémát, valami munkát, a legnehezebb titkosírás megfejtését, a legbonyolultabb eset tisztázását. Akkor a rendes kerékvágásba jutok, és nincs szükségem semmiféle izgatószerre. De a lét unalmas egyhangúságát utálom: epedek a lelki izgalmak után.

A szülőket tanulmányozva megértjük a gyerek viselkedését. De vajon nem igaz-e a fordítottja is? Sokszor az után értettem meg igazán a szülő jellemét, miután a gyerekeket tanulmányoztam.

Az ember az agynak nevezett kis kupolaszobáját igyekezzék olyan bútordarabokkal megrakni, amelyeket valószínűleg használni is fog, a többit tartsa csak a könyvespolcán, ahonnan leemelheti, ha szükség van rá.

Számos olyan ügyet meg lehet oldani a dolgozószobában, amelynél csődöt mondanak azok, akik az érzékszerveiktől várják a megoldást. Ahhoz persze, hogy ez a művészet a legmagasabb fokára jusson, a gondolkodónak föl kell használnia minden lehetséges adatot.

Ha elmúlt a vihar és kitisztul az ég, majd egy tisztább, jobb, erősebb világra mosolyog le a napsugár.

Ha az ember elegendő információ nélkül dolgoztatja az agyát, az éppolyan, mintha üresen pörgetné nagy fordulatszámmal a motort.

Az ember élete alkonyáig fejleszti tudását, egyik leckét veszi a másik után, egészen az utolsó, egyben legkomolyabb feladatig.