Idézetek a mindennapokról
Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?
A sötétséget el lehet űzni a fénnyel, a fényt azonban sohasem takarhatja be a sötétség.
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda
Ha azt akarod, hogy beszéljenek valamiről, kérj meg rá egy férfit... ha azt, hogy valamit megcsináljanak, akkor egy nőt.
Messze néző, ragyogó, őszi reggel volt ezen a napon, amikor úgy érzi az ember, akár átkiálthatna a szomszéd faluba - ha akarna -, de hát miért is kiabáljon, amikor nincs mit mondania, s a tarlott tőkék között a levélhullató suttogásban nincs is lármázó kedve senkinek.
Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol.
A problémák megoldása a mindennapos tapasztalatokból jön. Abból, hogy a dolgokat úgy nézzük, ahogy vannak, nem pedig úgy, ahogy mások gondolják, hogy kéne lenniük. Abban a pillanatban, hogy a felesleges holmikat elkezdjük kidobálni - kitörölni emlékezetünkből mindazt, ami nem hozzánk tartozik, hanem kívülről érkezik -, már jó úton vagyunk.
Folyton csak a változások... manapság az emberek vásárolnak egy házat, laknak benne vagy tíz-tizenkét évig, aztán fogják magukat, és kiköltöznek belőle. Nyughatatlanok. Mire jó ez? Még növényt is csak úgy lehet ültetni, hogy az ember jó előre tekint.
Nem az számít, hogy mit viselsz. (...) Csak az számít, merre mész, és mit csinálsz, miközben viseled.
Ha meg akarjuk fejteni a siker titkát, a népszerűvé váló termékek összetételében nem lehet egyetlen tényezőre rámutatni. Nem csupán a cukor, a zsír vagy a só a magyarázat, hanem mindezeknek a tökéletes aránya. Nem csupán egy íz, hanem több. Nem egyetlen érzékszervi inger, hanem többféle hatás.
Mindig van egy kiskapu, amelyiken ki lehet bújni, ha az ember elég ügyes ahhoz, hogy megtalálja!
Ez idáig mindannyian egyfolytában azt hajtogattuk, mit nem akarunk. Talán segíthetnénk egymásnak, ha mostantól arról beszélnénk, mit is akarunk, ahelyett, amit nem.
Problémáim voltak. Megküzdöttem velük, és végül nem ők emésztettek el engem, hanem én dolgoztam fel őket.
Ott ülhetsz a pillanatban éberen, hiheted, hogy tudod, hogy mi zajlik körülötted, mindig lesz olyan perc, amikor elveszíted a fonalat, és beleülsz abba, amiben mindenki él. Akkor aztán bosszankodsz majd mindenen, még azon is, ami téged szolgál, hiszen hogyan is értenéd akkor. Az Élet tudja, hogy mikor kell lépnie, megvédenie, kikerülnöd valamit, ami nem tartozik hozzád. Nem enged oda, ahol nagyon nem kell ott lenned. Olyan gátakat rak eléd, amit képtelen vagy átlépni.
A gondolatok szemtelenek, és nem engedik magoknak azt mondani: "Takarodjatok innen!"
Állítólag tánc nélkül is egész jól meg lehet lenni. Előfordult már, hogy fiatalok több hónapot töltöttek el úgy, hogy semmiféle bálon nem vettek részt, mégsem érte őket testi vagy szellemi károsodás; de ha egyszer hozzájutnak, ha egyszer egy kicsit is érezték a gyors mozgás örömét, bizony lomha népség, ha nem kívánja folytatni.
Facebook
Pinterest