Idézetek a mindennapokról
Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.
Az őszinteségről beszélek, időnként egy kis kellemetlenség nagyon sok problémától képes megmenteni az embert.
Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert fenn kell tartanunk a nagy ország látszatát.
Ahogy a feleségem öltözik, az halálos. Ugyanilyen a főztje is.
Tudni, hogy mi van, tudni, hogy mi kell, tudni, hogy mi nélkülözhetetlen - ez a készletnyilvántartás.
Mindig úgy éreztem, hogy bárhol vagyok az életben, az vagy emlék, vagy álom.
Mielőtt éjfélt üt az óra c. film
Titkold el lelked kincseit. Kit érdekel, ha ismerik? Kerüld a vak világ zaját s hajszáját. A harmóniát füleld, amely benned belül zenél. Élj ismeretlenül.
Soha ne becsülj alá egy jól öltözött szőke nőt. A világ igazi zsenijei mindig rosszul öltözöttek.
Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba.
A sors úgy hozta, hogy én a hétköznapjaimnak tudjam a helyét, idejét, s vasárnapjaimból csomósodjanak össze azok a nagy, időtlen emlékek, amelyekről az ember nem tudja, három- vagy huszonhárom éves korából valók-e; nyilván, mert egy ismeretlen múlt óta minden év rárakta a magáét az első benyomásra.
Mindnyájunknak megvan a választási lehetőségünk és hatalmunk a hétköznapok során, hozzájárulunk-e vagy sem a világossághoz, az átláthatósághoz, a békéhez.
Magunk ejtjük csapdába magunkat, és hajlamosak vagyunk a másikat is csapdába ejteni, amikor nem vigyázunk!
A jó kávé elengedhetetlenül szükséges egy újabb, megint csak semmittevésbe fulladó nap kezdetén. Az illata csábító, az íze édes, és mégis keserűség és sajnálkozás marad utána. És ebben, vitán felül, csakis a szerelem örömeihez fogható.
Mi célja lehetett (...) Istennek? Ha az éjszaka rendeltetése az álom, az öntudatlanság, a nyugalom, a nagy feledés, miért kell szebbé tenni az éjszakát, mint a nappalt, miért édesebb, mint a hajnal és az este, és ha a hold, ez a lassú, elbűvölő, a napnál költőibb csillag olyan tapintatos, mintha az volna a feladata, hogy felkeresse, ami a fény elől érzékenyen elrejtőzik - miért világítja át mégis oly ragyogóan a sötétséget? És a szép hangú madarak közül a legszebb hangú énekes miért nem pihen úgy, mint a többi - miért énekli dalát a nyugtalanító homályban? Miért borul a világra ez a fátyol? Miért remeg a szív, szorong a lélek, s miért bágyad el a test? Mire való ennyiféle csábítás, ha nem az emberhez szól, aki nem is látja, hiszen ágyában fekszik.
Jó, mert süt a Nap, Felhőzik a felhő S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő A Holnap. A Mánál mindig különb Holnap.
Facebook
Pinterest