Idézetek a mindennapokról
Húzz meg egy kart. Nyomj meg egy gombot. Halj meg hülyén.
A szürkeség időszakos, ha sokat teszel azért, amiben hiszel, az majd kiszínezi, eltünteti a fájdalmakat. De eleget kell tenni érte, mert a csodákat csak az kaphatja meg, aki hisz benne, és bízik abban, hogy megérdemli, hogy lesz majd olyan nap, amikor úgy ébred fel, hogy végre nem érzi magát kívülállónak.
Az emberek hozzászoktak, hogy bizonyos szabályok szerint élnek, megvan a kedvenc székük, a szokott helyük az asztalnál, a sámlijuk a konyhában a sparhelt mellett. A maguk módján tartják a kést és a villát, ki evés közben, ki evés után issza a vizet vagy a sört. Minden, ami idegen, ami szokatlan, zavarja, gátolja őket mindennapi életükben.
Jó elfoglaltnak lenni (...), mert amikor az ember elfoglalt, megrohanja a számtalan, de feldolgozható napi probléma, amelyek kiszorítják a fájdalmat, és elfojtják a bűntudatot.
A tényekkel az a baj, hogy túl sok van belőlük. Mindenre lehet példát, majd ellenpéldát mondani.
Gyakorta megesik, hogy ha nem kérdezünk, választ kapunk, akár olyat is, amire eszünkbe se jutna rákérdezni.
Kávézol... igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól? Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a kávéd. És az életed.
Nincs olyan édes gyümölcs, amelyet fagylalt formájában ne lehetne még finomabbá tenni.
Néha vissza kell néznünk, hogy tudjuk, a múltunk tanított meg értékelni a jövőnket.
Azzal, hogy havazik, Isten szólítja fel az embereket, lazítsanak egy kicsit, maradjanak egy napig ágyban és pihenjenek.
Az emberi faj legmélyebb rejtélyei a fürdőszoba eldugott szegleteiben lakoznak, ahová azért megyünk, hogy egyedül legyünk, hogy szembenézzünk tükörképünkkel, hogy lecsutakoljuk, levakarjuk irhánkat, hogy átsegítsük öregedő, ráncos testünket egy újabb napon, hogy megtisztuljunk és elfrissüljünk, hogy kifessük és szagtalanítsuk bőrünket, hogy eltöprengjünk és jó tanácsot kérjünk a jövendőmondóktól, hogy legjobb formánkat varázsoljuk elő.
A nappal és az éjszaka olyan különleges módon követi egymást, mint kevés más dolog: egyik nem létezik a másik nélkül, ugyanakkor egyszerre soha nem létezhetnek.
Majd megtanulod, miért van a nőknek nagy kötényük (...), az mindent elfed, amit nem akarunk látni.
Nincs annál pusztítóbb erő, mint a szürkeség és a beletörődés.
Münchausen báró kalandjai c. film
Amiket az ember csupán közjátéknak tekint, éppen azok adják az ember életét.
Facebook
Pinterest