Idézetek a mindennapokról
Örökkön nyugtalan a tenger, örökkön zúgnak a lombok. Örökkön háborog az ember, örökkön kicsik a dolgok.
Minden idegen tevékenység, ami bekerül egy faluba, rögtön meg is zavarja a létét. A hétköznapi pillanatokat ezért nem is lehet megmutatni (azokat csak az tapasztalhatja meg, aki belehelyezkedik, és élni próbál benne).
A hosszú élet titka: keveset tudni más dolgairól.
Az átlagtinédzser vígan hordja a legkényelmetlenebb cuccokat. Szerintem az ember minél öregebb, annál inkább értékeli azt, ami otthonosan laza és kényelmes. Ezért van, hogy az öregek gumis derekú nadrágot hordanak. Már ha egyáltalán nadrágot vesznek föl. Talán ez magyarázza, hogy a nagyszülők miért imádnak annyira pizsamát és fürdőköpenyt venni az unokáknak.
A győzelmes élethez való erő a lélek táplálásából és a test megfegyelmezéséből származik.
Nem változik semmi, ha körbe nézek, tényleg, itt minden megszokott, és nem látszik a lényeg. Nem változnak a nappalok, se jobb, se rosszabb nem vagyok, nem változnak az emberek, ne izgulj, itt nem változik semmi.
Régi szokásainkat új helyekre is mindig magunkkal visszük.
Ha lehúzom a függönyt a szemem mögött, és azt képzelem, hogy sakál vagyok a sivatagban, és egész nyáron nem ehetek mást, akkor bármit le tudok nyelni.
Vannak napok, melyek gumiszerűen elnyúlnak. Egy lépés előre, kettő hátra. Így sehova se jutok, csak az ágyamba végül.
Ha az ember reggel megsebzi a kisujját, napközben csodálkozva tapasztalja, hogy az érzékeny ujjat mindenhová beléveri: ez valószínűen tévedés, máskor is így van, csak nem veszi észre.
Ünnepélyes érzés meleg vízben, kádban mosakodhatni, ha gyufával kell is begyújtani hozzá a fűtőrezsót.
Traktor, te nagy dög, te elefánt. Te gázolajzabáló bunkó, böhöm böszmeség. Útelfoglaló, forgalomlassító. Hány káromkodást vagy képes elviselni magad mögött? Ahogy torlódnak lassúságod farvizén ugrásra kész autók, de nem tudnak kitörni, mert kanyarban tökölsz előttük harminccal, negyvennel. Traktor, de szeretlek, hogy rohadnál meg, amikor kikanyarodsz elém a főútra.
Nyáron is szar korán kelni. Hiába világít a nap, ne világítson, hova világít? Minek? De nem annyira kiakasztóan fájdalmas, mint a legnagyobb, legsötétebb, legkilátástalanabb télben ébredni. Kint fagy, kimész a kocsidhoz, beindítod, visszamész a házba a kávédhoz, hallgatózol, ketyeg-e a motor, mintha ketyegne, de csak az agyadban zakatol a nemrég megszakított álom.
Mondják, hogy egy felnőtt embernek elég 5-6 óra alvás. Kinek? Hozzanak már ide egy friss felnőttet, aki éjjel tizenegytől hajnal négyig kialussza magát. Nekem délután négyig sikerülne. Hol van az a felnőtt?
Kikapcsolok seprés közben. Nem arra gondolok, amire nem szeretnék. Egy ilyen munkával az agy szinkronban dolgozik veled.
Facebook
Pinterest