Idézetek a mindennapokról
Mi nem tudunk mást, csak állandóan kérdéseket feltenni. (...) Sosem mondjuk: "elégedett vagyok a mával". Mindig csak a holnap, a holnap! Magunk mögött hagyni a tegnapot - a jövőért. Ez a mi kívánságunk.
Egy régi közmondás azt hányja szemünkre, hogy sokszor a fáktól nem látjuk az erdőt. Egy mai közmondás viszont azt tudathatná velünk, hogy a kavargó sok valóságtól nem látjuk azt a valóságot, amely élni segítene.
A létfenntartás egyetlen módja, ha az ember mindig úgy tesz, mintha dörzsöltebb lenne a másiknál. Csírájában el kell fojtani a legkisebb kételkedést is. Felülkerekedni, mindenáron, felülkerekedni. A magabiztosság benyomását kelteni, még azzal is, ahogy a kalapot feltesszük. Enélkül akár mindjárt belefekhet az ember a koporsóba, mert a felebarátai gondolkodás nélkül felfalják.
Az a legrosszabb, amikor a végére jutnál egy kirakósnak, és rájössz, hogy hiányzik néhány darab.
Vigasztalanul tévelyeg, aki hosszú életre nagy terveket sző, ahelyett, hogy napjainak kötelességét megtenné úgy, mintha minden nap, amit él, az utolsó lenne.
Régen arról álmodoztam, hogyan menekülhetnék el hétköznapi életem elől, csakhogy az életem sosem volt hétköznapi. De nem vettem észre, mennyire rendkívüli. Azt sem tudtam elképzelni soha, hogy az otthon olyasvalami, ami egyszer még hiányozhat.
Az alamizsnában van valami, ami örökre megrontja az embert...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az életben mindig rátámad valami az emberre. A telefon, a fizetendő számlák, a gyerekek... Mindez csak azt mutatja, hogy az életnek vannak csápjai, amelyek belénk nyúlnak. Szeretek lemenni zéróba, ami a semmi. Nincs telefon... mintha semmiféle felelősségem nem lenne, csak hogy megtudjam, mire is gondolok valójában.
Fő a szemtelenség. Arcátlan fölényességgel néha sokkal többet ér el az ember, mint a legprecízebben kidolgozott, hetvenhétszer előre átgondolt tervekkel.
Újabban, ahogy közeledem a hatvanhoz, kíváncsibb vagyok a világra. Ami mellett korábban, negyven-ötven évesen közömbösen elmentem, most alaposan megnézem. Reggel először az ablakhoz lépek és kipillantok a világra, megvan-e még? Esik, fúj, ködlenek a hegyek, vagy süt a nap? Ezek az időjárási események jelentik az emberiség életében az állandóságot. Bármi történik is a helyi, vagy földrésznyi politikában, az eső megered, a köd leszáll, s ha éppen úgy tartja kedve Nap-istennek, ránk ragyog.
Útra is szükség van, és célra is. Egyik sem teljes a másik nélkül. Igen, a cél, és az úton felfedezett sok kis apróság együtt jelentik az életet.
Minél több dolog változik az életben, annál több tűnik korábbról ismerősnek.
Ne hagyd, hogy a szíved akadályozzon abban, amit szeretsz.
Érdekes, hogy mennyire ragaszkodunk a múltbéli dolgokhoz, még akkor is, ha a jövőnkről van szó.
Hirtelenül támadt ősz elveszi az emberek lelkének a frissességét, nyirkosan nyúlóssá teszi a gondolkozás rugalmas szalagját, és feltétlenül az elmúlásnak, a halálnak a képét idézi fel. (...) Sok őszt láttam már... Nézd, ide a halántékomra rakódott le a derük... És tudom, hogy az emberek leginkább ősszel egyformák. Az ég szürke uniformisa egyenruhát húz a gondolatokra is.
Facebook
Pinterest