Idézetek a mindennapokról
Az embernek mindig úgy kell öltöznie, mintha épp színpadra lépne.
A csend olyan háttere a kimondott szónak, mint a nagy mélység a víztükör alatt, melyet nem látunk, de mégis megérinti szívünket.
Az ember hozzászokik a környezetéhez. Így megy ez. Kezdett elkényelmesedni. Túlságosan is, ahhoz képest, hogy honnan indult. Most azonban ez az életstílus volt az általánosan elfogadott. Eltűnődött, hogy vajon még mindig olyan kemény-e, mint régen, amikor bement azok közé a hazugok közé, és félelem nélkül szembeszállt velük. Biztos volt benne, hogy a válasz: nem. És nem az évek gyengítették meg. Hanem a kényelem.
Reflektor nélkül könnyen úgy járhat az ember, mint amikor egy sötét bárban ismerkedik. Hazavisz valakit, aztán reggel már legszívesebben leharapná a karját.
A szokásunkká vált apró kedvességek, udvariasságok, figyelmességek... nagyobb vonzerőt kölcsönöznek személyünknek, mint a nagy tehetség vagy a jeles tettek.
Alapszabály, öregem, hogy addig aludni, amíg lehet, de mindig időben ébredni.
Ebben a városban szép számmal akadnak súlyos gondok. Hogy mindjárt a legkisebbet vegyem elő, elegendő felrónom az utcák légkondicionálásának hiányát.
Sokkal jobb, ha nem nekem kell kimondani a rossz dolgokat.
Segítséget elfogadni szégyen. Kérni még nagyobb.
Manapság már senki sem törődik azzal, hogy mit csináltak az ősei. Ehhez túl gyorsan robog az élet.
Amikor érzi az ember, hogy nincs tovább - az ilyen napokon szoktak a dolgok összeroppanni.
Minden, ami természetellenes, rossz dolog.
- A hátunk mögött száz méterre a civilizáció. Közművek, közellátás, közigazgatás, közbiztonság és közállapotok. Így könnyű vadembernek lenni. - Vagy talán nehezebb. Állandó igazodás az élethez, minden szabály megszegése következményekkel jár.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.
Rossz dolog ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.
Facebook
Pinterest