Idézetek az emberismeretről
A nagy jellemek fészke az arany középszerűség.
A tomboló elmebetegeket kivéve általában kevés embersintér fedi fel lelke sötét oldalát a közvetlen környezete előtt.
Az emberek szívesen segítenek, de utálják, ha kihasználják őket. A barátság és egymás támogatása kétirányú utca.
Az egyik dolog okozza a következőt. Az embernek van gyengéje, tökéletlen. A tökéletlenség bűnhöz vezet. A bűn pedig szégyenhez. A szégyent büszkeséggel és hiúsággal egyenlíti ki. És amikor a büszkeség elbukik, a kétségbeesés uralkodik el, és ez pusztításhoz vezet, ami a végzetévé válik.
Olykor még a szerető tekintet sem képes meglátni a másik ember teljességét.
Csak a kicsinyes embereknek vannak rosszindulatú megjegyzései, és csak a kicsinyes emberek sértődnek meg ezeken.
Az emberek vágynak az elismerésre. Ha elhatározod, hogy figyelsz mások jó tulajdonságaira, és amikor csak lehet, megdicséred őket, akkor ettől csodálatosan fogják érezni magukat, és ez téged is fel fog dobni.
Ha... elfog a kísértés, hogy másokat leírj, mert önteltnek és barátságtalannak látod őket, adj nekik esélyt, hogy megcáfolhassák! Valószínűleg csak tartanak tőled! (...) Mindnyájunknak megvannak a magunk kis bizonytalanságai.
Az okos emberek nem szeretik, ha az ösztönösök nem hajolnak meg az eszük előtt.
A megszégyenített hős olyan, mint a sóval beszórt meztelen csiga: mindkettő azonnal összezsugorodik.
Akinek szeme van, annak nem kell varázslónak lennie, hogy képes legyen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. Csak meg kell tanulnod olvasni az arcról. Nézd a szemeket! A szájat. Az izmokat itt, az állkapocs sarkában, és itt, ahol a nyak összeér a vállal. (...) Vannak hazugok, akik pislognak. Mások kimeresztik a szemüket. Megint mások félrenéznek. Van, aki az ajkát nyalogatja. Sokan eltakarják a szájukat, mielőtt hazudnának, mintha csak a hamisságukat próbálnák leplezni. Más jelek talán finomabbak, de mindig ott vannak. A hamis mosoly és az igazi mosoly talán hasonlónak tűnik, de különböznek egymástól, akár a hajnal az alkonyattól. Meg tudod különböztetni a hajnalt az alkonyattól?
Mindenki hazudik, amikor fél. Vannak, akik sok hazugságot mondanak, vannak, akik keveset. Vannak olyanok is, akiknek csak egy nagy hazugságuk van, de azt olyan gyakran ismételgetik, hogy végül szinte maguk is elhiszik... A lelkük kis szegletében azonban mindig tudni fogják, hogy hazugság, és ez meglátszik az arcukon is.
A világ kereke körbe forog a szeretet és az énlátás tisztasága felé, hogyne... Csakhogy azokat soha el nem éri: körbe forog, és az ember képtelen elfedni makacs tengelyét, önmagát. Tudod, mások világát mindig a magunkén keresztül szűrjük, értjük és... és... akarjuk!
- Nahát! Milyen furcsák az emberek! (...) - Nem furcsák, csak esendőek. (...) Néha merészek ugyan, ha hitegetniük kell másokat, vagy talán önmagukat, de mégis olyan gyengék, mint a hígra főzött kávé.
Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük.
Facebook
Pinterest