Idézetek az emberismeretről
Egy kedves arc gyakran bűnös szívet leplez.
Ha az ember mindent elhinne, amit más emberek mondanak saját dicséretükre, túlságosan jó véleménye lenne róluk, és túlságosan rossz önmagáról.
Lehet száz szeretőd, de feleséged csak egy, aki tanúja és részese minden sikerednek és kudarcodnak, aki megismeri hangod rezdülésében, hangod színében, szótlanságodban és beszédedben, ha valami bánat vagy öröm ért. Aki ismeri vágyaidat és elfáradásaidat. Aki már rég nem a másik ember, és akinek te rég nem vagy másik ember, akinek a sorsa a tiéd, miként a te sorsod az övé.
Mindegy, milyen boldog az életünk, néha mi is szoktunk gyűlölni. Sajnos ez is hozzátartozik az emberi természethez.
Az érzékiség túlteng mindenütt, ahol a szellemi elfoglaltság hiányzik.
Sokféle tekintet létezik. Van olyan, amelyikkel ölni lehetne; olyan, amelyik hódít, vagy kíváncsi, határozatlan, ártatlan, arcátlan... Olyan is van, amelyik elfordul attól, amit nem kell látnia, és olyan, amelyik behódol a másik tekintete előtt.
Az utóbbi időszak nyugati emberének az egyik vonása az, hogy felületes, szétszórt, mert rengeteg inger éri, felpörgettük magunk körül az életet. Gondoljunk arra a tipikus mai emberre, aki megy át egy nagy útkereszteződésben, egyik fülében a mobiltelefon, a másikban a zene szól, közben még esetleg egy számítógépecske is van a kezében, csak azt nem veszi észre, hogy a lámpa piros!
Amit az ember meg tud tenni, és az, amit hajlandó megtenni, két nagyon különböző dolog.
Csak mert valaki énekelni tud a csatákról, még nem biztos, hogy meg is tud vívni egyet.
Minden élet terjeszkedni akar. A fű, a cserebogár, az antilop: mind ki akarják tölteni életük lehetséges terét. Az ember is. És az ember az élőlények többségénél jobban el tud hárítani minden akadályt, ki tud irtani minden élőlényt, amely útjában áll. A tigrisek, sasok, krokodilusok esetlen kispályás kezdők hozzá képest.
A környezetünk arra felel, amit magunkból kisugárzunk. Belső változás nélkül külső megváltás nem fog jönni.
Viselkedjünk úgy, mint egy vezérigazgató, és az emberek azt fogják feltételezni, hogy azok is vagyunk. Viselkedjünk úgy, mint egy zöldfülű újonc, és annak is fognak tartani.
A fenyegetőzés csak azoknak a fegyvere, akik fenyegetve érzik magukat.
Az a vesztes, aki nem engedheti meg magának, hogy veszítsen.
Temérdek pénz és hosszú-hosszú élet, a legtöbb ember (...) erre a két dologra vágyik mindenek felett. Csak az a bökkenő, hogy az emberek hajlamosak éppen azt választani, ami a legrosszabb nekik.