Idézetek az emberismeretről
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat, A töprengést a végokok felett A kárhozottak bélyegzett fajának, Kik születnek, hogy sírva éljenek.
Legelsősorban figyelemre van szükség. A hosszan tartó figyelem, az ítélkezés nélküli jelenlét szeretetteljes kedvességgé válik, magunk vagy a másik irányában. Mindannyian a figyelem hiányától szenvedünk.
A makacs ember soha nem vallja be azt, hogy ő hibázhat, nem hajlandó engedni a negyvennyolcból. Soha. Itt kezdődik az ő személyes tragédiája, mert nincs olyan makacs, akinek a gerincét a sok-sok-sok kudarc le ne darálná.
Már a legelején ott vannak előttünk a kellő információk, amelyeket megfelelően lehet kezelni, fontos jelzések ezek a másik jelleméről. Hogy a másik mennyire figyel vagy nem figyel rám, mennyire figyelmes. Ha csak az a hely a jó, amit ő ismer. Csak oda lehet menni, ahol ŐT jól ismerik, mert ott tudja megmutatni, hogy ő milyen fontos ember.
A szívünk mélyén mindannyian azt hisszük, hogy az ördögöt észre lehet venni, hogy már ránézésre látjuk a gonoszságot, de ez egyszerűen nem így működik.
Lehet, hogy az emberek mások, mint hiszi? Lehet, hogy másfajta emberek élnek körötte, mint akiket valaha megszokott? (...) Lehet, hogy az emberek értelmesebbek, mint gondolta, és megérzik a tettek mögött a szándékot, vagy még jobbat éreznek, azt, ami a szándék mögött van, s ami néha nem is tudatos, de ott él valahol az ember szívében?
Ha magamról mondok bármit, nem szabad mondanod rá semmit. De ha magamról nem mondok semmit, rólam akkor se mondhatsz bármit.
Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.
Kétféle ember van a világon (...). Van, aki adja, és van, aki kapja.
Te nem tudsz veszteni (...), pedig hozzátartozik a jólneveltséghez, hogy ne tedd nehézzé a győztes győzelmét a bús képeddel. Tessék megtanulni szépen veszteni.
Az emberiség nagy részének a szemét annyira belepte az illúzió pora, hogy soha nem lesz képes megpillantani az igazságot, bárki próbál is meg segíteni neki.
Ha valaki arra kényszerül, hogy megkövetelje magának a tiszteletet, azzal csak azt bizonyítja, hogy valójában nem is tanár. Egyszerűen rossz szakmát választott, neki nem az a hivatása. A tanár definíciója szerint olyan ember, akit önmagáért tisztelnek, nem pedig kötelességtudatból.
Az őrülteknek és a fanatikusoknak (...), éppen az a bajuk, hogy túl rugalmatlanok. Tényleg elvárják, hogy a dolgok a kívánságaik szerint alakuljanak, és nem tudják, mit tegyenek, ha mégsem úgy történnek.
Vannak, akik nem képesek beletörődni az emberi dolgok körüli bizonytalanságba. Különös rendszereket építenek, bolond nézeteket vallanak, őrült módra értelmezik a valóságot.
Azt látom nagyon szörnyűnek és fájdalmasnak, hogy a mai társadalom nem hisz a változás lehetőségében, úgy gondolkodik, hogy ha valaki terrorista, az örökké terrorista marad, ha valaki szent ember, az örök életében szent lesz. Holott - szerencsére és sajnos - egyik sem igaz. Arról már nem is beszélve, hogy nem Hófehérkék és vasorrú bábák élnek ezen a földön - mindannyian fényből és sárból gyúrt lelkek vagyunk. Ahogyan mi magunk is irgalomra és nagylelkűségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait. Jómagam sok-sok emberrel kerülök kapcsolatba, bizalommal fordulok mindenkihez, de mindig gyanúsnak érzem, ha valaki keményen, alázat nélkül beszél másokról.
Facebook
Pinterest