Idézetek az emberismeretről
Vannak emberek... emberek, akiknek az univerzum különleges sorsot szánt. Különleges örömöket vagy különleges gyötrelmeket. Isten a megmondhatója, mindannyian vonzódunk a szép és tönkrement dolgokhoz. Én is így voltam vele, de egyeseket nem lehet helyrehozni. Vagy ha mégis, csak olyan mértékű szeretettel és önfeláldozással, hogy abba a másik fél rokkan bele.
Mindenki azt gyanítja magáról, hogy birtokában van, ha többnek nem is, de egyetlen alapvetően fontos erénynek.
Tudom, hogy szamár vagy... megbántasz valakit, bár nem is akarod... visszavágsz, csak a visszavágás kedvéért... "Szellemes" vagy, és ha valaki visszaszellemeskedik, halálosan megsértődsz. Kapsz esetleg egy pofont, és rettenetesen igazságtalannak érzed - mint ahogy minden pofon igazságtalan -, de arra nem gondolsz, hogy ennek a pofonnak a szülőanyja a te kedélyes szellemességed volt... Vigyáznod kell magadra, mert az élet nem lesz kegyes hozzád!
Van, aki azt mondja: "A fogyatékos gyerek az ég ajándéka." És ők ezt nem viccből mondják. Nekik rendszerint nincs fogyatékos gyerekük. Ha az ember megkapja ezt az ajándékot, legszívesebben az égre kiáltaná: "Ó! Ezt azért nem kellett volna..."
Szerelem nélkül az ember intelligenciája elcsökevényesedik. Még nem figyelted meg? Amikor szerelmes leszel, hirtelen minden képességed tetőzik, felerősödik. Még egy perce fásult és unott voltál, de találkoztál egy nővel, és hirtelen hatalmas öröm tört ki benned; lángra lobbantál. Amíg az emberek szerelmesek, a legjobb teljesítményt nyújtják. Amikor a szerelem elmúlik, vagy egyszerűen csak nincs, a legrosszabbat.
A költő, az orvos és a bolond - belőlük egy csipetnyit mindenki magában hord.
Érdekes és mulatságos, mi mindent tud néha kifejezni egy szemérmes, valósággal betegesen erkölcsös ember tekintete, ha az illető szerelmes, különösen, ha ezerszer inkább volna hajlandó a föld alá süllyedni, mintsem szavaival vagy tekintetével bármit is elárulni érzéseiből.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Sosem bölcs dolog, ha egy uralkodó megpróbálja elkerülni a hatalom látszatát, mivel pont ez a látszat adja hatalma jelentős részét.
Az embernek nem kell sokkal okosabbnak lennie a többinél, ha boldogulni akar az életben, az is elég, ha csak egy nappal megelőzi őket.
Kegyetlen szörnyeteg lakozik minden emberben, és ha kardot, lándzsát adsz a kezébe és háborúba küldöd, a szörnyeteg felébred. Nem kell hozzá más, csak a vér szaga...
Szeretem az árulókat, mert ők mindenkinél talpraesettebbek és őszintébbek. Őszinték, mert tisztában vannak az élet mulandóságával és mások gyengeségeivel. Jézusi könnyedséggel lépkednek mások hínáros vizein, és csak figyelmetlenségből csobbannak egyet-egyet.
Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
Nem mondom, hogy az ember arra született, hogy tisztességes legyen. Mert az ember lop. Abból él, hogy lop. Mint a róka, vagy mint a farkas. Hol az Istentől, hol az emberektől, de mégiscsak legtöbbet az Istentől, mert minden az Istené, s nem az embereké. De aki beáll cselédnek, szolgának egy úrhoz, egy gazdához, akitől fizetést kap, kommenciót, pénzt és mindent, hogy élni tudjon, s még attól is lop: az akkora gazember, akkora egy bitang tolvaj, hogy még az ördög is restell kezet fogni vele!
A mássággal az a legnagyobb probléma, hogy körülötted mindenki normális.
A felfuvalkodottság rendszerint a bizonytalanságból fakad. Aki biztos magában, biztos a dolgában, annak nem kell felfuvalkodnia, nem kell arca komolyságával még nagyobb fontosságot tulajdonítania mondandójának.
Facebook
Pinterest