Idézetek az emberismeretről
Az eloszlás törvényszerűségei szerint a legtöbbünknek az a sorsa, hogy átlagosak legyünk.
Manapság mindenből akkora hűhót csapnak az emberek! Ha fogat húzatnak, injekció kell nekik, ha nem tudnak aludni, orvosságot szednek, kényelmes széken meg párnán hajlandók csak ülni, a lányok nem törődnek a testtartásukkal, s nyaranként félmeztelenül heverésznek a strandon.
Néha az ember minden ok nélkül akar mindenfélét.
Senki sem hasonlít jobban a becsületes emberhez, mint a minden hájjal megkent gazember. Ha egy olyan embert látsz, akinek feltűnően sok jámborsága van a kirakatában, akkor biztos lehetsz afelől, hogy annak kevés van belőle raktáron.
Ne bízzál azokban az emberekben, akik túl udvariasak és ne barátkozz azokkal, akik tudálékosak és gorombák. Ha valami gyanúsat vettél észre, légy résen! Állíts fel azonnal csapdát, ha észrevetted a patkányt, de vigyázz, nehogy odacsípd az ujjad.
Ne bízz senkire titkot! Bízzál Istenben, de a barátok iránti bizalmat mérd le a bölcsesség serpenyőjében. Az emberek csak emberek s minden ember gyarló.
Minden ember sírva születik, de nem minden ember zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak és csalódottan halnak meg. Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két korty vízzel és egy kis türelemmel nyelnék le, nem éreznék a keserűségét. Az ilyen emberek a más terhét könnyűnek találják, de a saját terhüket olyan nehéznek, mint az ólmot. Ők azok, akik mindig rossz bánásmódban részesülnek. Senki tyúkszemére nem taposnak oly gyakran, mint az övékre. A hó legsűrűbben az ő ajtajuk elé hull, a vihar legerősebben az ő ablakuk előtt tombol. A valóság az, hogy mindez csak képzelet. Ők is boldogok lennének, ha ezt belátnák. Egy csipetnyi a megelégedés füvéből olyan ízt ad a legegyszerűbb levesnek is, mint a legfinomabb királyi éteknek.
Az emberek többsége kettős hiedelemmel csapja be magát: hisz (az emberek, dolgok, tettek, nemzetek) örökkévalóságában és (a tettek, tévedések, hibák, sérelmek) jóvátehetőségében. Mindkét hiedelem hamis. A valóságban éppen fordítva van: minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. A jóvátétel (bosszú és megbocsátás) szerepét a feledés veszi át. Senki sem teszi jóvá a megtörtént sérelmeket, de minden sérelem feledésbe merül.
A részeg emberek röpülnek. Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik. Hogy közben múlik az idő, nem számít, mert nekik az nincsen, és nyilván a többiek csalódnak, kik ilyesmikkel törődnek. Bajuk sem esik, mert a Szűz Mária kötényében hordozza a részeg embereket.
Aki fejjel magasodik százada fölé és minden ízében maga a haladás, azt már nem bírálják: gyűlölik.
A gazember örökre gazember marad. Az ember nem változik. (...) A csalás iránti vágy egyetemes... és ha az ember egyszer megízleli, többé sosem gyógyul ki. Könnyű pénz, ennél nagyobb kísértés nem létezik.
Elég egy időre megfosztani az embereket valami primitív, de elengedhetetlen szükségletük kielégítésétől. Majd nagyúri gesztussal visszaadni. Szeretetük irántad őszinte és valódi lesz.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Írod, hogy milyen nevetséges szenvedéllyel keressük magunkban és másban a nagyságot, és hogy milyen bután könnyű ezt a törvények elvetésében látni stb. Ez még nem azonos szerintem se a lázadással. Mert lázadni: kell!
Az ember drámai lény. A jót és a rosszat úgy építi össze, mint hegy a köveket. Egyszerre jó és egyszerre rossz, és ezt a konfliktust fantasztikus drámai küzdelemben éli meg.
Vannak peches emberek, akik egész életükön át megrekednek a járulékos tehetség vonalán, mert ott kezdték el, nincs lelkierejük, vagy sajnálják a befektetett pénzt és időt és nem változtatnak pályát idejében. Megrekednek, és életük végéig nem azt csinálják, amit legszívesebben csinálnának.
Facebook
Pinterest