Idézetek az emberismeretről
Vannak emberek, akiknek sem rangjuk, sem lényük nem kiemelkedő, mégis kishitűség fog el jelenlétükben. Minden ok nélkül mesterkéltnek és keresettnek érezzük magunkat velük szemben.
A kutyának (...) rendkívüli képessége van arra, hogy mintegy aláállványozza az emberi ént. A kutya számára az ember, akinek a tulajdonában van, egy isten, akit imádni kell, és nemcsak imádni, hanem civilizációnk ezen dekadens szakaszában, szeretni is. A legtöbb kutyatulajdonosnak a fejébe száll a dicsőség. Fontosnak és hatalmasnak érzi tőle magát.
Elszomorít, hogy az emberek mindig a kisebb ellenállás felé mennek, ahelyett, hogy valami magasabb szintű dologra törekednének.
A legtöbb ember nincs kész arra, hogy szembenézzen a valósággal. Miért pont én legyek az, aki szembesíti őket vele? Úgyis csak megfutamodnak előle.
Ha tudjuk valakiről, hogy nagyon gazdag, akkor valahogy nem kérdezősködünk tovább. Úgy értem, nem kívánunk ennél többet tudni. Azt mondjuk rá: "roppant gazdag", vagy azt: "mérhetetlenül gazdag", és kissé lehalkítjuk a hangunkat, mert ugyebár az olyan lenyűgöző dolog, ismerni valakit, aki tényleg mérhetetlenül gazdag.
Valamennyi emberi erény alapja a legmélyebb önzés. S minél erényesebb valami, annál több benne az önzés. Szeresd önmagadat - ezt az egyetlen elvet vallom.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Vannak olyan gyengéd és finom érzésű természetek, akiket valami makacsság, valami szemérem visszatart attól, hogy megnyilatkozzanak, és a szeretett lénynek kimutassák gyengeségüket, nem csak mások jelenlétében, hanem még kettesben is - kettesben még kevésbé; csak ritkán tör fel bennük a szeretet, s annál hevesebben, annál féktelenebbül, minél hosszabb ideig fojtották vissza.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Mindnyájan bolondok vagyunk (...). Ez létezésünk titka. Valamennyien bolondok vagyunk kissé.
Minden gondolat egy meghatározott, visszakereshető helyről ered. A gondolatok befolyásolják a cselekedeteket. Cselekedeteink pedig meghatározzák, hogy milyen emberek vagyunk.
Az a legrosszabb, mikor az ember elhárítja magától a felelősséget és tagadja, hogy teljesen meg van zavarodva az elméje. Mindannyian be vagyunk csavarodva, akár elhisszük, akár nem. A legtöbben nem hiszik el. Az élet egy nagyon hosszú utazás, és én tudom, hogy ez van. Hát te?
Az elegancia nem külső tulajdonság, hanem a léleknek az a része, amelyik látható a többi ember számára.
A tapasztalat akkor is védőkorlátot emel a külvilág felé, ha nem keményíti meg az embert.
Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy megtaláljuk saját identitásunkat és életünk értelmét anélkül, hogy elfogadnánk és meghajolnánk az előtt, amit az előítéletek és sztereotípiák írnak elő számunkra. A legtöbb ember észre sem veszi, hogy legelőször ők maguk esnek áldozatul saját előítéleteiknek.
Engem soha nem érdekelt igazán az emberek fajtája, színe vagy vallása. Azt gondolom, hogy ez csak időpocsékolás. Sokkal szívesebben töltöm az időmet tartalmasabb dolgokkal. Szomorú, hogy az emberek csak úgy tudják meghatározni önmagukat, ha különböző csoportokba sorolják magukat. Biztos nagyon ijesztő, ha az ember úgy érzi, egyedül van, és mégis egyszerre kapcsolatban áll mindennel és mindenkivel.
Legtöbbünk a származásunk hiányosságai elől menekül, miközben aktívan, hangosan állandósítja ezeket a hiányosságokat, csak hogy mások meghallgassák siránkozását arról, hogy mennyire nem kapott elég szeretetet gyermekkorában, és emiatt mennyire bizonytalannak érzi magát a világban.
Facebook
Pinterest