Idézetek az emberismeretről
Az irigység természetünknek az az alantas vonása, melynek révén epekedve és búslakodva tekintünk arra, amit másokban boldogságnak vélünk.
A gőg az a természetes adottság, amelynél fogva minden értelmes halandó túlértékeli és képzeletében jobb tulajdonságokkal ruházza fel önmagát, mint ahogy egy őt és körülményeit alaposan ismerő pártatlan ítélő tenné.
Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tűnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok.
Elég középszerű ember van a világon, akik anélkül égnek ki, hogy valaha is lángoltak volna.
Mindig a miértekkel vagyok gondban. Ilyenkor általában mindig olyan választ kap az ember, amire szinte nem is gondolt volna. A legrosszabb viszont az, ha soha nem tudod meg az okot. Akkor aztán egész életedben találgathatsz. Idegesítő egy érzés lehet, mi?
A vesztesek addig koncentrálnak a lehetetlen dolgokra, amíg számukra minden lehetetlennek fog tűnni. A pozitívan gondolkodók a lehetségesre összpontosítanak. Azzal, hogy a lehetőségekre összpontosítanak, mozgásba lendítik a dolgokat.
Nem tudsz egyszerre kétségbeesett és kiegyensúlyozott lenni. Az élet nem feltétlenül egy vég nélküli küzdelem! Hagyd a dolgokat szabadon folyni! Ez nem közönyösség; egyszerűen ne erőltesd a dolgokat!
Az ember veleszületett tendenciával rendelkezik, hogy aktualizálja, megvalósítsa és kibontakoztassa önmagát. Ez életünk fő hajtóereje, az egyéni magatartás mozgatórugója.
Egy domináns ember érdekes módon nagyon hasonló, szintén uralkodni vágyó partnereket szokott kifogni. Az pedig, hogy az ember milyen személyiségszerkezettel bír, általában a bajban, a válsághelyzetekben szokott megmutatkozni. Mert a jóban könnyű jónak lenni! De a baj, a rossz mutatja meg, milyen is az ember valójában. Milyen vele együtt élni!
Vidéken könnyű erényesnek lenni. Ott nincs kísértés. Ez az oka annak, hogy azok, akik nem laknak a fővárosban, annyira civilizálatlanok. A civilizációt egyáltalán nem oly könnyű megszerezni. Csak két módon juthatunk birtokába. Az egyik mód az, hogy műveltek vagyunk, a másik, hogy romlottak vagyunk.
Az erős emberek mindig jók is. Ebben rejlik az erejük.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Az ember vágyakozásra és nem a meglévő dolgok megbecsülésére van programozva.
Vannak emberek, akiknek semmi fáradságot sem okoz, hogy vidámak legyenek. Vannak mások, akiknek ez, akármennyit fáradoznak is, nem sikerül.
Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.
Egy hős csak bátor és félelmet nem ismerő lehet. Félni mi magunk is tudunk. Így hát kizárólag olyan személyeket nevezünk ki hősöknek, akik képesek elrejteni félelmüket, vagy pedig nincs elég fantáziájuk ahhoz, hogy felismerjék a veszélyt. Mihelyt hőssé léptetnek elő valakit, úgy ragad rá a rettenthetetlenség híre, mint kutyaszar a cipőtalpra. A hírnév hordozója hamarosan nem is érzi a bűzt, és lassan hinni kezd saját hősiességében.
Facebook
Pinterest