Idézetek az emberismeretről
Csak akkor ismered meg az embereket igazán, ha egyszer, amúgy istenigazában kiveszekszed magad velük. Csak így tudod meg, milyen a jellemük!
Az emberi lénynek ki kell tudnia cserélni egy pelenkát, megtervezni egy inváziót, kormányozni egy vitorlást, felhúzni egy épületet, írni egy szonettet, rendezni egy számlát, vigasztalást nyújtani a haldoklónak, utasításokat elfogadni vagy kiadni, együttműködni, vagy egyedül tevékenykedni, egyenleteket megoldani, elemezni egy új problémát, számítógépet programozni, főzni egy jó ételt, hatékonyan harcolni és becsülettel meghalni. A specializáció a rovarok sajátossága.
Felvilágosodottabb évszázadunk totalitárius urai számára nincs lélek és nincs teremtő, csupán egy rakás fiziológiai alapanyag létezik, melyet kondicionált reflexek és társadalmi nyomások formálnak azzá, amit udvariasságból még mindig emberi lénynek neveznek.
Nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek. Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek? Az egyik a rablót játssza, a másik a csalót, az a kereskedőt, amaz a katonát, egy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: mikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan, mint a másik. (...) Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is: van császár, főpap, szóval, ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien.
Ó, irigység, te számtalan gonoszság gyökere s az erények ölő férge! Minden más bűnnel (...) jár valami kellemes is, de az irigységgel semmi egyéb, mint kedvetlenség, harag és dühöngés.
Az emberi természet (...) típushibája, hogy mindenki építeni akar, de senkinek se fűlik a foga a karbantartáshoz.
A magyar nem szokott igazságos lenni, hanem szeret másokat sértegetni, s mivel ez neki nem fáj, azt hiszi, azoknak sem fáj, akiket sért.
Az illúzió ereje elsősorban abból a tényből származik, hogy az emberek hajlamosak azt látni, amire eleve számítottak. Ha egy esemény egynél többféleképpen is értelmezhető, biztosak lehetünk afelől, hogy a közönség az előre elkészült következtetést fogja előhúzni a kollektív zsebéből. Ez az egyszerű igazság adja a színpadi bűvészet lényegét. És a politikáét, a vallásét, és a megszokott emberi kapcsolatokét.
Akit az egyik ember idealistának tart, azt a másik elmebajosnak tartja.
Egy halandó sem tud titkot tartani. Ha a szája néma, az ujjaival fecseg. Az árulás minden porcikájából szivárog.
Az ember hibája, hogy dühödten ítél el olyan dolgokat, amelyekhez a legkevésbé sem ért.
Az udvariasság (civilité) olyan zsargon, amit az emberek egymás iránt érzett ellenszenvük elrejtésére találtak ki.
Az ember viselkedését túlnyomó többségében tiltások vezérlik és formálják. Hol kevesebb, hol több szükséges belőlük. Hol belátják ezt, hol nem.
Alaptalan az optimizmus, amely szerint ami racionális, az egyúttal mindig jó is. Mondják, nem az a baj a pszichopatákkal, hogy nincs eszük, hanem az, hogy hiányoznak belőlük az érzelmek.
Én egy dolgot megtanultam az évek során: minden ember tekintete árulkodik. Lehet, hogy nyugalmat akarsz, lehet, hogy bosszút forralsz. Lehet, hogy látszólag a világon semmi bajod, de a szemek mindent elárulnak rólad.
Facebook
Pinterest