Robert Anson Heinlein

Sohase becsüld alá... az ostobaság erejét!

Egy férfinak joga van ahhoz, hogy idegenek ne láthassák a gyengeségeit.

A szín­já­ték lé­nye­ge az, hogy szív­ből játsszon az em­ber.

Nem szá­mít, hány­szor te­szi meg az em­ber, de ami­kor bár­mi­lyen be­mu­ta­tó elő­adá­son elő­ször gör­dül fel a füg­göny, és szín­pad­ra kell lép­ni, ak­kor bi­zony el­akad a lé­leg­zet, és a to­rok­ban do­bog a szív.

Egy jó ala­kí­tás min­dig olyan, mint va­la­mi­fé­le me­leg ra­gyo­gás.

Az egyén nem egyet­len, kizáróla­gos sze­mé­lyi­ség, hanem min­den egyes is­me­rő­se szá­má­ra más­mi­lyen.

Áldottak a lelki gazdagok, mert sok suskát fognak keresni.

Az emberi lénynek ki kell tudnia cserélni egy pelenkát, megtervezni egy inváziót, kormányozni egy vitorlást, felhúzni egy épületet, írni egy szonettet, rendezni egy számlát, vigasztalást nyújtani a haldoklónak, utasításokat elfogadni vagy kiadni, együttműködni, vagy egyedül tevékenykedni, egyenleteket megoldani, elemezni egy új problémát, számítógépet programozni, főzni egy jó ételt, hatékonyan harcolni és becsülettel meghalni. A specializáció a rovarok sajátossága.

Soha nem tanultam olyan embertől, aki egyetértett velem.

Szabad vagyok, mert tudom; egyedül én vagyok erkölcsileg felelős mindenért, amit teszek.

Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire az ostobaság is elégséges magyarázat!