Idézetek az emberismeretről
Gyönge fejekben a hiúság a legnagyobb bajt okozhatja. Mi sem könnyebb, mint egy fiatal nő reményeit túlságosan fölcsigázni.
Minél összetettebb valami, annál bizonytalanabbak vagyunk.
Mindenkit beraknak valamilyen, címkével ellátott skatulyába. Ilyen címkék például a "nehéz gyermek", a "hisztérikus szerető", a "veszekedős testvér", vagy a "türelmes feleség". A skatulyák megkönnyítik a tájékozódást, ugyanakkor börtönbe is zárnak, mert előítéleteinken, rossz beidegződéseinken bizony nehéz túllépni.
Mindenben hazudhat az ember. Mindenbe belophat valami valótlant és hamisat. A szeretetet is mímelheti. (...) Ám a vágyakozásban az ember nem manipulálható. Az ember önmaga vágya.
Köztudott, hogy az agy megtréfálja az embert a hegyek közt a napsütésben. Megváltozik a perspektíva, gyengül az ítélőképesség. Idefent szokatlanul viselkedett az ember. A világ tetején, távol mindentől. Tekintete újra elsiklott a sziklás csúcsok felett; azon kapta magát, hogy hamisítatlan boldogság járja át amiatt, hogy magasan jár. Az ember alapvető vágya, hogy felemelkedjen és hódítson. Aztán azonnal a következő csúcsot keresi; a következő kihívást.
Néhányan annyira önámítók és egocentrikusak, hogy nincs annyi kiabálás a világon, ami meggyőzné őket a hibáikról.
Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
Persze, hogy utálsz... úgy érzed, hogy kevesebb vagy nálam. (...) Akik rossz dolgot tesznek, általában rájönnek, hogy valami nem stimmel velük. Még ha elnyomják is magukban, tudják, hogy valami beteg belül.
Ha az ember bizonyos érzéseit kimutatja, hogy mindenki lássa őket, az szégyellni való, nem igaz? Ezért néha jobban szeretek elkomorulni és hallgatni.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A nagyon büszke emberek közül sokan szívesen hisznek istenben, kivált azok, akik megvetik az embereket. Az erős egyéniségnek gyakran természet adta szükséglete, hogy találjon valakit, vagy valamit, ami előtt meghajolhat. Az erős néha nagyon nehezen viseli erejét.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A Biblia nem dicséri az embereket; az emberi adottságokat, sőt a bölcsességet is "Isten előtti bolondságnak" nyilvánítja. Egyértelmű, hogy az emberek nem festenének magukról ilyen képet. A Biblia nem jósol dicsőséget a civilizáció számára, sem azt nem jelenti ki, hogy az emberi fejlődés majd az emberi faj javulását eredményezi. (...) Ennek következtében sokan gyűlölik a Bibliát, és próbálják megtagadni azt a sötét képet, amit az emberi fajról és cselekedetekről mutat.
Az emberek nem szeretik azokat, akikről úgy vélik, hogy jobbak náluk.
A tunyaság kellemetlen betegség, nehéz gyógyírt kapni rá. Csak magad lehetsz az orvosa, senki más.
Az ember nem tudhatja, hogy valójában mi a fontos, és mi nem. Meg kell tanulja, hogy bízzon a saját értékrendjében. Az értékek mindig viszonylagosak.
Ha az embert arra ösztökéljük, hogy a legjobbat nyújtsa magából (...), akkor arra kényszerítjük, hogy magasfeszültségen éljen; hogy ahhoz igazodjon, amit mások elvárnak tőle, ezért nagyon meg kell erőltetnie magát. A túl nagy feszültség végül összeomláshoz vezet.
Facebook
Pinterest