Idézetek az emberismeretről
A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák.
Értelemmel lehet uralkodni az indulatok és ösztönök lázadása fölött -, egy bizonyos határig. S ez a határ nem is olyan alacsony, mint általában hiszik.
Ha a külső és a fellépés csal, akkor a benyomás semmit sem ér.
Az ember egy olyan különleges biológiai gépezet, hogy az érzelmi állapotát úgy tudja változtatni pillanatok alatt, mint ahogyan unalmasan tud lövöldözni esténként a távkapcsolóval.
Aki valóban alázatos, az nem tolja előtérbe önmagát. Őszinte érdeklődést mutat mások iránt, és szívesen meghallgatja a mondanivalójukat. Környezetük ezért is kedveli a társaságukat. Az alázatos ember szinte nincs is tudatában saját alázatának, még kevésbé beszél róla.
Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
Saját titkainkat tabuknak tartjuk, a mások titkait szenvedélyesen kutatjuk. Ilyenek vagyunk! Álszentek és kíváncsiak.
Azelőtt azt hittem (...), gondoltam, hogy vannak tolvajok, hazugok, gyilkosok... Vannak valahol, távol, mint ahogy pókok, kígyók, patkányok is léteznek. De azt hittem, hogy az emberek, ha akadnak is gyengéik, bogaraik, mégis általában jók, derűsek... (...) Az egész világot pontos körvonalakban, csodaszép színekben láttam.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Az emberi őrültség gyakran felettébb ravasz és macskaszerű. Mikor az ember azt hinné, hogy elszállt, talán csak valami még finomabb formát öltött.
Lett légyen egy ember értelmi fensőbbsége bármekkora, sohasem veheti át a gyakorlati, közvetlen uralmat más emberek felett külsődleges fogások és fedezékek nélkül, amelyek önmagukban többé-kevésbé mindig érthetetlenek és alantasak.
Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.
Mindannyian hajlamosak vagyunk megsértődni a bírálatra és inni a dicséretet, tekintet nélkül arra, hogy akár az egyik, akár a másik megalapozott-e. Nem vagyunk logikus lények. Az érzelmek irányítanak. A logika, mint egy kis fakéreg kenu hányódik érzelmeink mély, sötét és viharos tengerén.
Az ember baja nem abból származik, ami történt, hanem abból, hogy mi a véleménye róla.
Sokkal jobban ismertem benső vívódásában is Bertukát (...), semmint tévednék, amikor leírom: ez az életkörülményivel örökké elégedetlen, sokat és nagyon enerváltan képzelődő, asszonyian nagyra törő, szerencsétlen fiatal leány valami öröklött makacssággal, daccal akarta megmutatni a világnak, hogy odakerül a legnagyobb élő magyar költő oldalára!
Minden, ami egyezik személyes vágyainkkal, igaznak tűnik. Ami nem, attól dührohamot kapunk.
Facebook
Pinterest