Idézetek az emberismeretről
Az én szememben az emberi természet legtragikusabb vonása, hogy hajlamosak vagyunk elhalasztani az életet. Mindannyian egy csodálatos rózsalugasról ábrándozunk, amely a látóhatár szélén virul - ahelyett, hogy élveznénk az ablakunk alatt nyíló rózsákat.
A félelem néha az erős embereket is olyasmire készteti, amit másként talán sohasem tennének.
Nem mintha a méregzsákokat kedvelném... de nem szeretem, ha valaki túlságosan szelíd. A jóság mindent-megbocsátáshoz vezet...
Az őrület és a nagyság egyazon érme két oldala.
Az iparkodás, akárcsak a boldogság, csupán belénk nevelt póz!
Nincs a világon senki, akinek minden gondolata helyes volna és ne követett volna el életében valami hitványságot.
Nehéz elfogadni egy másik embert, vele élni és elviselni a természetét. Nagyon nehéz. Valójában ez áldozat lenne. Föl kellene áldoznunk az egonkat. Az ego ugyanis - bár sóvárog sok mindenre, de szeretetképtelen.
Az ember a szájával hazudik; ám az arckifejezéssel, amit közben vág, mégis elmondja az igazságot.
Az emberek dalokat írnak arról, hogy "énekelnek az esőben", de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.
Sohasem értettem azokat, akik a szerénységet erénynek tartják. A módszeresen gondolkozó embernek mindent úgy kell látnia, amilyen, és ha valaki lebecsüli magát, éppen úgy téved, mint aki túlbecsüli.
Amint a természetben nem találunk két egyforma falevelet sem, nyilván két olyan emberre sem találnánk, akik teljesen egyforma felfogáson lennének egymással.
Vannak emberek, akik maguk nem zsenik, de megvan az a különös képességük, hogy inspirálni tudják a lángészt.
Bármilyen lelki nyomorban élek, ott még nem tartok, hogy képmutatásnak tartsam mások erényeit, csak azért, mert belőlem hiányzanak. Akadhatnak emberek, akik olyan tisztán halnak meg, amilyen tisztán másnak megszületni sem sikerül.
Két arca van mindenkinek, az egyik a nyilvánosságnak fenntartva, a másikat meg csak a hozzá legközelebb állóknak mutatja.
Az a baj, hogy a fiatalok mind holtbiztosak abban, semmi sem létezhet a saját filozófiájuk határán túl, és mindjárt felizgatják magukat, ha valami kiábrándítja őket belőle.