Idézetek az életről
Az élet olyan, mintha egy cukrászdában áfonyás süteményt kapnánk, holott barackos-diósat rendeltünk. Nincs olyan sok barack vagy dió, és az ember azzal van elfoglalva, hogy mi az, ami hiányzik, pedig sokkal okosabb lenne, ha rájönne, hogy az áfonyának is jó íze van.
Életem mélyén az igazi életem lapul, villámlás-ajtórésben igazi alakom oson, és mégis rettegve várom, hogy szembetalálkozom egyszer végre s véglegesen magammal, mint egy furcsa, nagy szállodai tükörben, s elmozdul a lépcső, a lámpát tartó angyal, s hullok kifosztva, megfelezve és kettétörten.
Az élet nem arról szól, hogy állandóan a veszteségeink miatt siránkozzunk, hanem arról, hogy az ember élvezze azt, amije van, addig, amíg a magáénak mondhatja. S bár mindig szörnyű elveszíteni azt, ami számunkra értékes, még annál is szörnyűbb, ha sosem lehet a mienk.
Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek - akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.
Az emberek állandóan olyasmiket mondanak, hogy "inkább meghalnék, mint hogy vakon éljem az életem", vagy "inkább meghalnék, mint hogy tolószékben kelljen ülnöm". De ez nem igaz. Egy épeszű ember mindig élni akar.
S végigfutván a világi teren, A hajnali égre leheveredünk És csak csudálkozunk az életen.
A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez.
Az ember a múltja fia, de nem a szolgája, és a jövője apja. Mindent elvehetnek tőle, kivéve az utolsó emberi jogot: hogy megválassza a magatartását meghatározott körülmények sorozata közepette, hogy megválassza a saját útját. Nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet? Ha nem, akkor a saját kezedben van annak lehetősége, hogy változtass azon, ami fájdalmat okoz neked, mindig megválaszthatod a magatartásodat, hogy hogyan állsz ehhez a szenvedéshez.
Hisszük, hogy a múlt szabja meg az élet igazi törvényeit, és ez a hit felmérhetetlenül mélyen lakozik tudatunkban; nem is csupán abban nyilvánul meg, hogy igyekszünk befolyásolni az elkövetkezendőket. Szüntelenül a jövő körül járnak gondolataink, és elvárjuk, hogy olyan legyen, mint a múlt. Ábrándozásaink, tervezgetéseink közben a jövőre vetítünk a múltból származó emlékképeket.
Az embernek szabad akarata nincsen. (...) Az ember csak labda. Ismeretlen erők játszanak mivelünk. Arra forgunk, amerre azok akarják!
Ma már tudom, az igazán bátor férfi vagy nő, az maga meri a színes kavicsok közül a szenvedést választani. Nem úgy értem, hogy nap mint nap belepusztuljon az ember, hanem hogy a sorsát, benne magát, a másikat elvállalja.
Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: "észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?" Mire a másik: "igen, és milyen kicsi adatokat adnak!" Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.
Létezni. Egyszerű, és egyben nagyszerű szó. Élni. Meglenni. Itt lenni a földön. Érezni mindazt, ami körülvesz, ami jó érzéssel tölt el, ami simogat, ami bármi módon, kellemesen vagy elementáris erővel hat rám. Gondold meg, kicsikém, főleg akkor gondold át, amikor szomorkodásra vagy panaszra van, vagy lenne okod: bármekkora fájdalmad is van, bármennyire szenvedsz is, bármily rettenetes kínokat élsz is át, mégis csak élsz, létezel. Amíg nem tetted kockára az életed, oly nehéz ezt megérteni. Észre sem veszed, hogy létezel, hogy élsz, hogy meg vagy. Eszedbe sem jut, hogy itt vagy, hogy élőlény, hogy ember vagy, mert minden egyszerű és természetes, pontosabban minden egyszerűnek és természetesnek tűnik, annak gondolod, vagy talán nem is gondolod, meg sem fordul a fejedben, hogy ajándékul kapott, félteni való kincset őrzöl: az életedet.
A körülmények néha olyan irányba mozdítják az életedet, amerre magadtól soha nem mentél volna.
Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.
Facebook
Pinterest