Idézetek az életről
Kávézol... igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól? Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a kávéd. És az életed.
Még azok is, akik nem tudják, miért akarnak élni, (...) tudni fogják, miért nem akarnak meghalni.
Az élet csak annyi, hogy helló, meg viszlát.
Az ember, ha jól él, tudja, hogy változásban él. És nem fél a változástól. Mint akit sodor az idő folyója, s nem kapaszkodik oldalt az ágakba, kövekbe, hanem hagyja sodorni magát. Bízik benne, hogy jó felé megy.
Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával is visz valamit. Ezek legtöbbje nem látható, nem hallható, nem megszámlálható. Népszámlálások nem mutatják ki őket. Nélkülük azonban mit sem ér az egész.
Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből.
Ami az emberek között történik, sohasem véletlen. Az sem véletlen, ami a te életedben történik, ahogyan az sem, hogy milyen kapcsolataid voltak, és ezek hogyan alakultak. Mindenkiben rejlik egy erő, benned is. Ez az erő felel mindazért, ami veled történik, és minden olyan eseményért, ami meghatározza az életedet.
Nem mindig könnyű. Lehetünk bajban, rossz helyzetben, tartósan nehéz helyzetben is. De egy új nap mégis új nap! És ahogy a földi Nap is minden reggel fölkel és eloszlatja a sötétséget, úgy föl kell hozni a belső napunkat is. Magától nem mindig jön fel. A világ, amelybe születtünk, ritmusra jár. Reggel föltámad, nappal kibomlik és él.
A csend varázslatos és kellemes és olyan valószerűtlen. És még ha az élet nem is tartóztatható fel, néha elcsendesedik, és olyankor úgy néz ki, mintha megállna, mintha szünetet tartana. És ezekben a pillanatokban az ember úgy látja a saját életét, mintha távcsövön keresztül nézné. Attól függően, hogyan tartja a kezében, átfogó képet kaphat, vagy éppen az apró részletekbe tekinthet bele. És csodálkozhat. Vagy kétségbeeshet. Fellélegezhet. Gratulálhat magának. Minden lehetséges.
Tudod, minél közelebb kerülsz a halálhoz, annál inkább érzed, hogy élsz.
Senki sem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.
Az egyik lehetőség egyenesen a másikhoz vezet, mint ahogy a kockázat több kockázathoz, az élet több élethez és a halál több halálhoz.
Az élet akkor a legédesebb, ha csontig hatol.
Szerettem volna rálépni a fékre, hogy lelassítsam az időt. (...) Az élet azonban maga szabja meg a saját törvényeit, és maga diktálja a saját iramát. Néha a kezedbe kaphatod a gyeplőt, és lelassíthatod - máskor nem.
Amiket az ember csupán közjátéknak tekint, éppen azok adják az ember életét.
Facebook
Pinterest