Idézetek az életről
Részben tény, részben fikció az élet. És mindig címlapsztori.
Jómagam úgy látom, hogy az élet egy halom jó dologból és rossz dologból áll. A jó dolgok nem mindig enyhítik a rosszakat, de fordítva is, a rossz dolgok nem feltétlenül rontják el a jókat, vagy teszik jelentéktelenné őket.
Nem akarok úgy eltűnni, hogy nem azt az életet élem, amit élni akarok.
A kudarc az, amivel Isten a tudtunkra adja: "Ne haragudj, de most rossz irányba mész!"
- Beláttam, nagymama, hogy a közvetlen családtagjaim mégsem annyira ostobák. - Üdvözöllek, drága unokám! Az ember akkor szokott ehhez hasonló apró felfedezéseket tenni, ha felnőtté válva maga mögött hagyja a kamaszkor nehéz éveit. Nálad valamivel tovább tartott. Most pedig igyunk arra, hogy téged végre felnőttnek lehet nevezni!
Milyen lassú az élet S milyen erőszakosak a remények.
Ki a megmondhatója, milyennek látja az életet a másik? Ha egy pillanatra egymás szemével nézhetnénk a világot! képzelhető-e csodásabb?
Sosem fejezzük be a bakancslistát, mert minden nap ér bennünket valami csodálatos. Ebből érezzük, hogy még élünk.
Úgy kell (kellene) járnunk az életben, megalkuvás nélkül, szigorú örömmel, mintha utoljára járnánk ezen az úton: nem a halál gondolatával, hanem az élet ízét ízlelgetve, habzsolva és tobzódva a percenként múló, de pillanatonként újraszülető élményekben. Érezve, tapintva minden mozzanatát. Nem a búcsúzó bánatával, hanem az érkező friss örömével.
Földi lét - tünő árnyjáték.
Az élet hosszú-hosszú folyamat, minden órája hozhat váratlan fordulatot, valami meglepetést.
Mindenki mindenkiért felelős. És az élet egyetlen élet! Mindenkié csak egyetlenegy.
Maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.
Mindannyiunk élete hasonló leckékkel van tele. A környezet, a körülmények és a szereplők mások. De a tapasztalás ugyanaz.
Változás... sok apró mozzanat, amiről nem is gondolnád, hogy teljesen átrajzolják az életedet: olyanná, amilyenre mindig is vágytál. Apró lépések, olyanok, amiket csak megteszel, mert érzed, hogy visz a lábad feléjük, és persze nem kérdőjelezed meg, hogy jól teszik-e. Aztán csak azt látod, hogy ott vagy, ahol akartál lenni, és már nem is érted, hogy hogyan kerültél oda.