Idézetek az életről
Hogy hibázunk, az természetes. Ha azonban anélkül halunk meg, hogy értelmet adnánk ezeknek az elrontott dolgoknak és megpróbálnánk felfogni, értékelni őket, akkor maga az élet tényleg teljesen hiábavalóvá válik.
Az élőknek feladatuk van, azért születtek meg.
Ha a halottat eltemetik, az élet megy tovább. Akármilyen tragédia történt is, az élőknek tovább kell lépniük.
Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. Amikor kitört a láva, és felbuggyant a mélyből az irracionális erő, akkor kezded érteni és rendszerezni az egészet. Az ész általában vesztes marad. Kialakított egy rendet, csakhogy az élet rendetlen. Ésszel: átláthatatlan.
Mindannyiunkkal történik egy s más (...). Ilyen az élet. Bele kell törődni. Van, aki képes rá, van, aki nem.
Az élet nem más, mint egy álom, egy rossz álom (...), és csak veled oszthatom meg.
Tudod mi az a hiba, mibe mindig beleesik az ember? Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik. Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt.
Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki.
Sajnos nem vagyunk a levegőben boldogan úszkáló szappanbuborékok. Van egy elő- és egy utófelvonása az életünknek, mely kelepcébe csalja a sorsunkat, és leereszkedik ránk, mint zsákmányára a háló.
Az erők mindig egyensúlyt keresnek. A teher is csak okosan, helyesen elosztva hordozható, különben azt zúzza össze a visszahatás törvényénél fogva, aki magáról átgördítette másra.
Az életünkben a dolgoknak megvan a maguk ideje. A maguk helye. A folyamatoknak van elejük, közepük és végük. Magasságuk és mélységük. Az életnek van ritmusa, ciklikussága, súlya és könnyedsége, hossza és rövidsége. Ha ezt szem elől tévesztjük, úgy kiesünk a realitásból, hogy sosem tudunk igazán jól lenni.
Az élet tengerét mélyben lévő áramlatok mozgatják, amelyekhez nincs köze a felszíni tudatosságnak. Az embernek fogalma sincs arról, hogy léteznek, azt hiszi, csak az van, amit ő tud és ért. Csak az első jéghegynél veszi észre, hogy a hajója nem oda megy, ahová gondolta.
A bölcsességed olyan, mint a holtvágány, amelyen oda-vissza utazhatsz. A tájat már ismered. Tudod, hol kezdődik és hol végződik az út, és ez a tudat azzal áltat, hogy nyugodt és erős vagy. De mi van, ha másik vágányra, ismeretlen tájakra tévedsz?
Óvakodj a bölcsességtől! Az élet minden, csak nem bölcs. Az élet állandó mozgás, változás, s hogy az ember jól érezze magát benne, rugalmasnak, nyitottnak kell lennie.
Hiába minden, minden csak hangulat; a szív a teremtő, az álom az élet, s az elmúlás az élet célja!
Facebook
Pinterest