Idézetek az életről
Az életben nincsenek meglepetések. Mindig az a meglepő, ami igazolja az élet értelmét.
Mi vagyunk az esélytelenek
Csupa elszánt, húsból faragott sakkfigura
Az élet játszik ellenünk
S ha előbb-utóbb mattot kapunk, nem csoda
Hatalmas sakktáblák a sűrűn lakott területek
Fekete-fehér négyzetek a városok és a kerületek
Világra jöttünk
Meghalunk
Miénk a játék
Játszhatunk.
A nem akarásnak és a túlakarásnak a gyökere ugyanaz. Az én-uralt ember nem tud bízni. Nem hisz abban, hogy van az életben olyasmi, aminek eléje kell menni, s van olyan, amit várni kell. Mert jön. Nem veszi észre, hogy mindenért meg kell dolgoznia ugyan, de amire igazán vágyik, az ajándék.
Mindannyian azt kívánjuk, bárcsak erősebbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, és egyikünknek sem sikerül úgy végigélni az életet, hogy ne bánna meg valamit.
Az az élet hazugság, amiben nem te vagy. Amiben nem te játszol, hanem az, akit látni akarnak, akire mások vágynak. Az mind kamu. Szükségtelen és idióta játszmák sorozata, ami nem vezet előre, sőt, eltolja tőled a valódi célt, a szükséges utat elvakítva visz oda, ahol sohasem lehetsz boldog.
Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.
Ezer fokon kell égni, kiolthatatlan vággyal, közben farkasszemet nézni a morcos nagy halállal.
Meg kell szabadulnunk attól az énünk sugallta hittől, hogy találnunk kell egy bűnbakot, ha a dolgok rosszra fordulnának.
Van egy alapigazság: ha visszafelé nézünk, megérthetjük az életünket, de még haldokolva is előre kell néznünk ahhoz, hogy leéljük.
Élj úgy, mintha már másodszor élnél, és elsőre mindent a lehető legrosszabbul csináltál volna.
Az ember is csak akkor fordul önmaga felé, csak akkor gondol túl sokat önmagára, ha nem találja azt az értelmet, mely az életét "megélésre méltóvá" tehetné.
Minden érintés nyomot hagy maga után. Minden és mindenki, akihez hozzáérünk, valamilyen módon megváltozik. De a változások mindig meglepetésként érnek minket.
Az élet titokzatos természetéhez tartozik az a törekvés, hogy minden élőnek sajátos jelleget kölcsönöz.
Talán ez az élet: sok mély fájdalom, de a szépség néhány pillanata is, amikor az idő más, mint egyébkor. Olyan ez, mintha a hangjegyek valamiféle zárójelet képeznének az időben, egy felfüggesztett pillanatot, egy másholt itt, egy mindiget a sohában. Igen, ez az: egy mindiget a sohában.
Ha felébredsz ebből az illúzióból, és megérted, hogy a feketében benne van a fehér, az énben benne van a te, az életben a halál, vagy mondhatnám úgy is, hogy a halálban az élet, akkor nem éreznéd magad idegennek ebben a világban. Olyasvalakinek, aki a próbaidejét tölti itt, akit a szerencsés véletlen hozott ide, hanem elkezdenéd saját létezésedet mindennél fontosabbnak érezni.
Facebook
Pinterest