Idézetek az életről
Az élet épp olyan, akár egy könnyű álom, míg gyermekek vagyunk... Aztán felébredünk, hogy megláthassuk, és megyünk, megyünk, ébren hajszolva őt e földi tájon, az álmodott, első gyönyört, de nem találjuk; összetört, így hát megyünk tovább, addig keresve, amíg végső álmát nem hinti ránk egy este.
Amikor egy nő életet ad a gyermekének, nem csak az angyalok, hanem minden női felmenője vele van. Azok, akik már rég elmentek, mind odasereglenek, és minden erejükkel a születés csodáját segítik.
Csak csukd be a szemedet, és élvezd a hullámvasutat, ami az élet.
A játék kezdetén mindenki kap egy életet, egy játékfigurát (testet) és egy maximális játékidőt (120 év). A játék során bármit megtehetünk, a következményeket azonban nekünk kell viselnünk - a játékban nem megengedett lépések miatt például levonnak a játékidőnkből. Ilyen lépés például a bosszankodás - ha ugyanis mérgelődünk, lerövidítjük az életünket.
Zeneidő
mikor az élet
bocsánatot kér azért,
amilyen máskor.
A más élete Hozzá-szólhatok; bele-: nem.
Néha (...) az ember csak akkor tudja meg, mit keres, amikor nekiütközik, és hanyatt vágódik tőle a földön. Különben is, mi értelme az életnek, ha mindig ugyanazon az úton járunk?
A nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnő életutakban is feltétlenül megtalálható valahol az összeomlás időszaka. Vagy talán úgy is mondhatjuk, hogy az őrületé.
Az életben akadnak olyan történetek, melyeket minden nyelven túl bonyolult lenne elmagyarázni.
Az élet olyan, mint valami bonyolult kotta (...). Tele van tizenhatod hangokkal, harmincketted hangokkal, számtalan fura jellel, kibetűzhetetlen jegyzetekkel. Helyesen olvasni megoldhatatlanul nehéz feladat, és ha sikerül is kiolvasni, majd a megfelelő hangokra váltani, még mindig nem biztos, hogy az emberek helyesen értelmezik és elismerik a belé kódolt jelentést. És az sem biztos, hogy a jelentés boldoggá teszi az embert.
Örülök, hogy lélegzem. Sosem tudjuk, mikor ér véget ez a luxus.
Sok a fájdalom, de az öröm is. A kettő közötti feszültség adja az élet lényegét. Nem tökéletes a világ, de valóságos. Az illúzió nem helyettesítheti. Inkább élek kemény, de valódi életet, mint a hazugságok édes életét.
Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted - legalábbis azt hiszed - akkor el tudod engedni. A múltat - és a jelent.
- Mivel töltöttem az életemet? (...) Csak most, nyugdíj előtt teszem fel magamnak ezt a kérdést. Elégedjek meg azzal, hogy mind a négy unokám többé-kevésbé jól funkcionál? (...) Mintha az egész életemben homokvárat építettem volna, amelyek most egymás után dőlnek össze. - De hát homokvárakat azért épít az ember, hogy lerombolhassa őket, és aztán újakat építsen! (...) Az építés a legjobb az egészben!
A tartalmas és teljes élet művészete hasonlít ahhoz, amikor egy hegyi folyó zuhatagos részén vergődsz lefelé egy gumicsónakon. Ha már elszántad magadat, és engedtél a vad sodrásnak, nehéz megváltoztatnod a döntésedet. Már nem lehet visszafordulni, hogy visszaevezz a nyugodt vizekre. Az izgalom és a kaland azonban megéri az erőfeszítést. Ha sosem próbálkozol az újjal, nem ismerheted meg sem a kétségbeesés mélységeit, sem a siker felemelő érzését.
Facebook
Pinterest