Idézetek az életről
Sok bátor ember képes értékes életet élni, elfogadva fajunk és Naprendszerünk jövőbeli halálának lehetőségét. Sokan mások azonban - talán az emberiség túlnyomó többsége - nem képes elviselni ezt a gondolatot. Vágynak a halhatatlanságra, és a vallás kielégíti ezt a szükségletüket. Sokan azonban nem töltik álmatlanul az éjszakát azon aggódva, hogy mi lesz öt-, tíz vagy tizenötmilliárd év múlva. Ők az életet érdemesnek találják önmagáért, itt és most.
Túl rövid ideig élünk. Olvasunk egy folytatásos regényt, amit úgy adnak a kezünkbe, hogy az elejét nem láttuk, beleolvasunk, és egyszer csak kiveszik a kezünkből, és nem olvashatjuk el a végét.
Ne a halálod miatt aggodalmaskodj, aggasszon az életed! Az életeddel törődj, addig, ameddig tart!
Az emberi létnek abban leledzik a pikantériája, hogy átéljük a fájdalmakat újra és újra, anélkül, hogy megtörnénk.
X-Men - Az eljövendő múlt napjai c. film
Hogyan jutunk ki a szenvedés labirintusából? (...) Mindenki, aki valaha eltévedt az életben, gyötrelmesen ragaszkodik ehhez a kérdéshez. Egy bizonyos ponton valamennyien felnézünk, és rájövünk, hogy eltévedtünk az útvesztőben.
Ha visszanézel majd húsz év múlva az életedre, mit fogsz mondani, mi volt az értelme? Erre a nagyon fontos kérdésre szinte senki nem tud válaszolni.
Mi az élet? Örökös válás... Alig találkozánk, Búcsúzni kell, - mert az idő, e Vén forspont vár reánk.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
Nem ismerek olyan embert, akinek nálad gazdagabb az élete. (...) De ha ezt nem ismered fel, akkor lehet, hogy igazad van... tényleg semmit nem ér az életed.
Vannak pillanatok egy nő életében, amikor szíve igen erősen megdobban, amikor a világ hirtelen furcsán rózsaszínnek és tökéletesnek tűnik, amikor egy ajtócsengőt is mennyei harmóniának hall.
Senki nem aggódik igazán olyan dolgok miatt, amelyek évmilliók múlva fognak csak bekövetkezni. Még ha úgy érzi is valaki, hogy aggódik emiatt, igazából csak becsapja önmagát. Valami más, sokkal hétköznapibb dolog miatt aggódik, vagy egyszerűen rossz az emésztése; de valójában senki nem válik súlyosan boldogtalanná olyasvalaminek a gondolatától, ami millió és millió év múlva fog megtörténni a világgal. Így hát, noha lehangoló arra gondolni, hogy az élet egyszer majd kihal - legalábbis szerintem a legtöbben lehangolónak tartják, bár néha, mikor belegondolok, mit csinálnak az emberek az életükkel, szinte vigasztalónak érzem a gondolatot -, ettől még nem válik nyomorúságossá jelenlegi életünk. Pusztán arra sarkall minket ez a gondolat, hogy inkább más dolgokkal foglalkozzunk.
Minden apróságért hálás vagyok, minden kis darab ételért, egy sétáért, vagy azért, hogy láthatom a gyönyörű virágokat nőni. Megtanultam jobban észrevenni és megbecsülni a dolgokat, és azt is, hogyan kell szeretni még azt is, amit nem szeretek.
"Az ember életében mindig van egy Horn-fok, amin vagy túljut, vagy hajótörést szenved." Rettenetesen igaz; csak az a baj, hogy az ember nem mindig ismeri fel a maga Horn-fokát. Néha ködben vitorlázik, és mire észbe kapna, már zátonyra is futott. Az utóbbi időben úgy éreztem, elérkeztem életem Horn-fokához.
Ki soká él, sokat temet.
Meghalni könnyebb, mint élni. A születési anyakönyvi kivonatunkra nem az van írva, hogy az élet könnyű lesz. A tragédiát lehetőségbe lehet fordítani, addig ismeretlen képességeinket fedezhetjük fel.
Facebook
Pinterest