Idézetek az életről
Túl rövid az élet ahhoz, hogy folyamatosan keserűen éljük meg. Egyetlen célját látom a létezésnek, hogy minden nap, minden egyes nap, amit megélhetek, az jól teljen el. Mindegy, mitől.
Szokták mondani, hogy az élet két semmi között egy villanás. Nem akarok én bölcselkedni, félreértés ne essék, de az ember néha belepillant ebbe a nagy büdös semmibe, és akkor a dolgok elkezdenek átértékelődni. (...) És az ember így bukdácsol lassan a gödörig...
Hallod (...)? Ahogy a szíved az élet ritmusára lüktet? Ahogy a tüdőd szabályos időnként megtelik levegővel. Még ha csendben is maradsz, még ha ki is zársz minden zajt, a testedben akkor is zeng az élet hangzavara.
Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
Az élet olyan, mint a borosüveg! Sohasem lehet tudni, kinek a fejéhez vágják!
Az élet olyan, mint egy iskolai osztály, ahol az unalom a vigyázó, aki folyton lesi, hogy mit csinálsz; úgy kell tenned, mintha nagyon elmélyülten foglalkoznál valamivel, mert másképp jön és fölfalja az agyadat.
Az élet nem más, mint harc. Olyan harc, amelyet végső soron nem cél, hanem széthullás vezérel. Ennek során gyenge minőségű energiát ürítünk környezetünkbe, belőle pedig jó minőségű energiát gyűjtünk magunkba. Bizonyos értelemben elrontjuk a külső világot, hogy rendben tarthassuk belső világunkat.
Mikor jó, akkor az élet olyan, mint egy száguldó országút. Rohanva szaladnak el látóterünkből a kellemes pillanatok gyönyörködtető épületei, a fantáziánk szülte ábrándvárosok, a pihenés ligetei, még a hétköznapok aszfaltszürkesége sem zavar. Viszont ha rossz, akár egy rohadt létra. Az ember csak kapaszkodik rajta, és nem tudja pontosan, hogy most lefelé mászik, vagy felfelé. De a leghosszabb országút, és a legrohadtabb létra is véget ér valahol.
Az élet olyan, mint egy tornádó, amely felszippant, magával ragad, szédítő sebességgel pörget, de úgy érzem, akármilyen gyorsan forgok, az idővel nem tudom felvenni a versenyt.
Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, vagy milyen kecsesen. (...) Az élet kiképzőtábor, ahol ki kell tartanunk minden nehézség és gond ellenére.
Odd Thomas - A halottlátó c. film
Nem annak a puszta ténye számít az életben, hogy éltünk. A különbség, amit mások életében okoztunk, ami meghatározza életünk jelentőségét.
Az élet olyan, mint egy virágfüzér: nem látod a fonalat, amely keresztülfut a virágokon, de attól még ott van, és összetartja őket. Ha a fonal nem lenne, a virágok széthullanának; egy virágkupac lenne, nem virágfüzér. És a létezés nem egy kupac, hanem egy gondosan kidolgozott minta.
Az élet olyan, mint a péntek egy szappanoperában. Megadja azt az illúziót, hogy minden lezárul, aztán hétfőn ugyanaz a szar kezdődik újra.
Volt már valaha olyan érzésed, hogy egy régi eseménynek nem volt meg a folytatása, vagy csak úgy hirtelen véget ért? Telt-múlt az idő, egyik nap a másik után, és annak, ami egy napon megtörtént, egyszerűen elmaradt a folytatása. Még mindig lóg a levegőben, benned, a maga befejezetlenségével.
Az élet csak egy év. Vagy csak egy óra, egy perc, egy pillanat. (...) A többi rutin, alig emlékszünk rá a végén. Ha nem fáj, nincs is.
Facebook
Pinterest