Idézetek az életről
A boldogság a legtöbb emberből, úgy látom, megszökött, Kiszolgáltatva élünk a pokol és a menny között, Sok a kísértés, de próbálok nem elesni, A mennyországot, rájöttem, csak magunkban kell keresni.
Isten kísért utamon, de néha megbotlottam, Sokszor kezdtem a nulláról, mert volt, mit elrontottam, Hálás vagyok, hogy egészséges lettem, Én akiket szerettem, azokért mindent megtettem.
A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül.
Az élet olyan, mint egy pókerjátszma. Vagy én osztok, vagy nekem osztanak. Tehetség és szerencse kell hozzá. Az ember tartja a tétet, emel és blöfföl. Mindig lehet tanulni a partnerektől. Előfordul, hogy egyetlen párral nyerünk, de az is, hogy fullal vesztünk. Bármi történjék is, addig jó, amíg mozgásban van a pakli.
Az emberek, akik reménytelenül menekülnek, nem engedhetik meg maguknak, hogy eltévedjenek.
Az élet kegyetlen és csodálatos, mint egy hajnali okádás.
Olykor vannak olyan körülmények, amit nem lehet előre látni. Nem tudsz mindent 100 százalékosan biztosítani. Mindig fennáll egy bizonyos mértékű kockázat.
Még ha a biztonságra játszol is, akkor sem vagy igazán biztonságban, szóval talán vállalhatunk némi kockázatot, igaz?
Csak azt hozhattam helyre, ami fölött volt hatalmam.
Egyetlen gondolat nem hagy megnyugodni rég, Egyetlen élet nekem nem lesz elég...
Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal.
Valahogy mégis megokosodott a világ, megcsendesedett. Az emberek ráismertek az élet rendjére, hogy akik együtt kell éljenek ezen a földön, azok között békességnek kell lenni. Hogy a föld egymáshoz fűzi az embereket, s közös kötélen vonszoljuk valamennyien a sorsot.
Mindig akad hely újabb fákat, bokrokat ültetni. Ez majdnem olyan, mint elhatározni, hogy gyereket hozunk a világra? Erős túlzás, de azért nem lehetetlen észrevenni a párhuzamot. Én döntök a sorsa felől, én határozom el, hogy ő létezzen-e, vagy sem. Tehát eleve teremtő hatalmam van fölötte. És aztán majd gondoskodnom kell róla.
Az élet olyan hihetetlenül gazdag és sokféle, miért csak egyetlenegy jusson belőle?
Az életünket kőbe véssük. Papírra semmi értelme nem lenne írni, hiszen azt akárhányszor kijavíthatjuk.
Facebook
Pinterest