Idézetek az életről
Vannak, akik arra lettek teremtve, hogy szeressenek, mások meg arra, hogy éljenek.
Nekem pihenés, ha két végéről égetem a gyertyát. Nemcsak az öröm éget. Hanem a szakadatlan munka, a szakadatlan házasság vagy a szakadatlan vágy.
A tiszta szerelem halott szerelem, ha a szerelem a szerelmi életet is jelenti, egy bizonyos élet megteremtését - egy állandó vonatkozás van ebben az életben és csak abban kell egyezségre jutni, ami ezen kívül esik.
Az élet olyan, mint a szél. A szél sem látszik szabad szemmel, ha ott van, mégis tudja az ember.
Természetes, hogy egy keveset adnunk kell az életünkből, hogy ne veszítsük el teljesen. Hat vagy nyolc órát naponta, hogy ne forduljunk fel az éhségtől. S végül is mindez hasznára válik annak, aki hasznot akar húzni.
Az akarok lenni, amivé az élet tesz, nem akarok tapasztalatot csinálni az életemből. Én vagyok a tapasztalat, az élet formál, az élet irányít.
Olyan életet élünk, amelyet nehéz élni. Cselekedeteinket nem mindig tudjuk a dolgokról támadt látomáshoz igazítani. (Azt hiszem, megpillantottam sorsom színét és máris szétfoszlik a tekintetem elől.) Fáradozunk és küzdünk, hogy visszanyerjük a magányunkat.
Az élet lényeges eleme és titka a vér. Egy dolog bizonyos: a vér az élet. Minőségében rejlik élet és halál, halandóság és halhatatlanság titka. Nem vért áldoztak-e isteneknek az ókoriak? Talán tudatában voltak annak, hogy az emberi vér valamilyen módon fokozza az isteni erőket?
Hogy az élet az erősebb - igazság, de minden gyávaság alapelve. Az ellenkezőjét kell gondolni, tüntetően.
Az életre nem szabad nagyon vigyáznunk, különben elveszítjük.
Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábad még a régiben van. Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz, ha elbúcsúzol az addigitól.
Az élet arról szól, hogy kockázatot vállalj azért, amit igazán akarsz.
Az jutott eszembe, hogy milyen is a víz, amikor evezünk. A csónak sodra idővel eltűnik, az evezők felverte vízfodrok a parthoz verődnek és örökre, nyomtalanul kihunynak. Ilyen az élet a vízen: nem létezik a múlt. És ha az ember felemeli előre a tekintetét, akkor csak a jövőt látja.
Egyesek egész életükben megpróbálnak elszökni az Úr elől, olyan helyre, ahol még nem is járt. (...) Amikor megérkeznek, akkor látniuk kell, hogy az Isten megelőzte őket.
Az élet kikényszeríti, hogy az ember játszmákat játsszon. A kérdés csak az, hogy amit az élet kikényszerít, abba mindig bele kell-e egyezni? Az élet a háborúkat is kikényszeríti. Az élet a népek és a vallások közötti ellentétet is kikényszeríti. Most még sorolhatnám, hogy mi mindent kényszerít ki az élet: negatív indulatokat, gonosz cselekedeteket. Mindenre igent kell mondani? Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? Vagy inkább vállalni kell az ellenállás kockázatát, ami néha az ember egzisztenciájába, sőt az életébe kerülhet? Tudom, hogy ezt senkitől sem lehet megkövetelni, legfeljebb az ember követelheti meg önmagától. De azért nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni!
Facebook
Pinterest