Idézetek az életről
- Mi az élet értelme? - Az nincs. Abszolút semmi. Az egész valami véletlenszerű történés, amit nem irányít semmilyen magasabb erő, élsz, amikor élsz, aztán meghalsz, aztán eltemetnek... ez az élet körforgása.
Légy óvatos. Állítólag az a hosszú élet titka.
Énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én elég jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.
Nem számít, mennyire gondosan tervezed meg a dolgokat, az élet mindig a saját feje után megy.
A NASA szerint egy embernek napi 588 liter oxigénre van szüksége az életben maradáshoz.
Vizsgázhatok helyetted, kivihetem a szemetet helyetted, de nem halhatok meg helyetted. A halál pillanatában mindannyian egyedül maradunk, és mégis, talán mégsem. A szülő anya is magára marad a végső pillanatban, neki kell megszülnie picijét, amit elkezdett, nem fejezheti be más. Mégis, sokan mondták nekem, hogy a fájdalom elbírhatóvá válik, amikor hirtelen rádöbben a vajúdó nő, hogy évezredek óta, most, és a jövőben is millió és millió nő szült, szül és szülni fog, és hát nincs is egyedül, mert részt vesz ebben az örökké tartó folyamatban: az élet szül. A haldoklás nagyon hasonlít a vajúdásra. Szerintem mindenki abban reménykedik, hogy ne kelljen egyedül éreznie magát a halál küszöbén, hogy valami vagy valaki belesegíti abba az örökké tartó folyamatba, ami a halál: az élet meghal.
Amit eleinte jószántunkból nem akarunk, arra végül mégiscsak rávisz a kényszerűség.
Szívós macska az élet.
Meg kell élni az életet minden jó és rossz részével együtt, és észre kell venni a kapaszkodókat. Tudod, mint a szerencsesütinek egy jó mondatát.
Az élet: föladat, munka, melyet el kell végezni, és ezért rendszerint folytonos küzdés a szükség ellen. Ezért mindenki azon van, hogy túladjon és átevezzen rajta, amint lehet: úgy végez az élettel, mint rabszolgamunkával, mellyel tartozott. De vajon ki csinálta az adósságot? Nemzője, a kéj élvezetében. Tehát azért, mert az egyik ezt élvezte, a másiknak élni kell, szenvedni és meghalni.
Ha az élet... zsibongó sokaságába tekintünk, látjuk, hogy mindenki az élet nyomorával és fáradalmával vesződik; s minden erejét megfeszíti, hogy végtelen szükségleteit kielégítse, és a sokalakú szenvedéseket elhárítsa magától. (...) A zsibongás és tolongás közepette pedig látjuk, mint találkozik sóvárogva két szerelmesnek tekintete: - de miért oly titkosan és félénken és lopva? - mert e szerelmesek az árulók, kik titkon arra törnek, hogy mind e bajt és nyomorúságot örökössé tegyék, holott az különben hamarosan véget érne.
Az ember néha azon kapja magát, a napok telnek, erőt gyűjt, és fáradozik anélkül, hogy ennél többet elérne. Ezért jó, ha néha fölvetődik egy-egy miért. Nem árt olykor tisztázni, mit miért teszünk. Hisz csakugyan értelmetlen az élet, ha mozgásformája csupán önmagát teremti újra. Nem elég az embernek, ha csak megél. Megél a kutya is. Az élet több a létezésnél. Az emberben épp ez az érdekes.
Az élet nem áll meg, így mire az ember felméri a helyzetét és rájön, mit kéne tennie, addigra megváltozik körülötte a világ, ő pedig lélekszakadva rohanhat, hogy behozza a lemaradást. És rohanás közben ugyan ki tudna világosan gondolkodni?
Az élet folyton tesztel, ha nem figyelsz, könnyedén elbukhatsz. Megtörténhetnek a legjobb dolgok, de ne várd, hogy a rossz majd elkerül. Megvalósíthatod az álmaidat, haladhatsz az újak felé, de egy dolog biztos: folyton fejlődnöd kell, és bizony csak úgy válhatsz erősebbé, ha az élet folyamatosan próbára tesz.
Eszembe jutott az Ezeregyéjszaka egy rég olvasott sora: "Az élet álom, melyből felébredés a halál".
Facebook
Pinterest