Idézetek az életről
Sírkövek felirata lehetne: "Elfáradt." Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé.
Időnként vannak ugyan csendesebb időszakok, de az érzelmek hullámzásától elég nehéz elvonatkoztatni, márpedig azok határozzák meg döntéseinket, cselekedeteinket, és ezzel együtt életünk legfontosabb eseményeit, illetve "sorsunkat" is.
Nem sokáig él a jelen jövőkép nélkül.
Az élet csak azért értékes, mert véget ér.
Rejtély, honnan jövünk, és rejtély, hová tartunk. Talán létezik valami, de lefogadom, hogy az nem az az Isten, akiről bármelyik egyház tanítása szól.
Az életkezdet két feladata: vond egyre szűkebbre körödet, s nézd meg mindig, nem bujkálsz-e valahol körödön kívül.
Minél tovább élek, annál kevésbé értem az életet.
A repedésekben felüti fejét a gyom fenyegető határidők szorításában tengetjük sivár egyhangú életünk.
Tudta, hogy ami megesik egyvalakivel, az bizony megesik a legtöbbünkkel. Az életünk egyáltalán nem különbözött a többiekétől - még akkor sem, ha szeretnénk azt hinni.
Mennyi szín és furcsaság és élet (...) és mennyi emlék és mennyi remény.
Az idő egy folyamatos valóság - fonál, ami a születés és a halál közötti távolság fölött feszül. Az események azonban inkább olyanok, mint egy perzsaszőnyeg - ezernyi színpompás cérnaszál, amelyeket bonyolult mintákká és képekké szőttek össze. Bármely arra irányuló kísérlet, hogy az eseményeket pontosan időrendbe tegyük, olyan lenne, mintha kihúzkodnánk a szálakat, és egyiket a másik után a padlóra fektetnénk. Talán egyszerűbb lenne, de eltűnne belőle a mintázat.
Az igaz út olyan kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.
Ma olyan voltál, mint egy "kisisten", holnap olyan leszesz, mint egy "kiskutya".
Az embernek mindenért meg kell fizetnie, a természet legföljebb az elemi katasztrófákat adja ingyen.
Meddő, véletlen ajándék,
Élet, mért is kaptalak?
Titkos végzet, sanda szándék
Kínhalálra szánna csak?
Ki volt, aki létre hívott
Semmiből, mily orv erő?
Szenvedélyt bennem ki szított,
Kétséget ki csalt elő?
Facebook
Pinterest