Idézetek az életről
Kert az élet: de rózsáit Óva kell s vigyázva szednünk, S a tövistől, hogy kezünket Meg ne szúrja, - őrizkednünk!
Az élet olyan, mint a hárfa. (...) Akármit pöngetnek rajta, mindig szomoru.
Az élet csak egyszerűen egyik rémes dolog a másik után.
Az életösztön valójában botránytól - valami kozmikus megszégyenüléstől - való félelem.
Az élet olyan, mint egy film, és nemcsak néha, véletlenül élhetjük meg filmszerűen, hanem mindennap, újra meg újra.
Az élet olyan, mint a fagylalt: apránként kell élvezni.
Az élet olyan, mint egy szőnyeg, a benne futó szálak áttekinthetetlenek, de a mintát értelmünket meghaladó hatalmak szövik.
Az Élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhová eljuthatsz, de amelyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted.
Az elme csupán fekete-fehér. Az élet olyan, mint a szivárvány.
A halál csak egy pillanat, és az a pillanat éppolyan lesz, mint bármelyik másik: gyorsan elszáll. Addig meg kiszipolyozom az életet, mert rengeteg mindent akarok levetíteni abban az utolsó "filmben" magamnak.
A halál nem morbid (...). Minden más viszont igen.
Az élet nem egy étterem, ahol azzal rakja tele az ember a tányérját, amivel csak akarja. Nem döntheti el, mi lesz az előétel vagy a köret, és nem kérhet még, ha már csak három falat hús maradt, de elfogyott a krumplipüré.
Mulandó életedet mérd az örökkévalóság mércéjével, akkor nem lesz rajtad hatalma a halálnak.
Az ember élete ég és föld között csupán a falra vetülő vékony fénysugár: szempillantás alatt eltűnik.
A test mindenáron ragaszkodik az élethez. Még önmagát is hajlandó felfalni. Ha nem adnak ennie, kannibállá válik, és saját zsírját, izmát, végül csontjait falja fel.
Facebook
Pinterest