Idézetek az életről
Az élet olyan, mint a hullámok, némelyikük átutazza az egész óceánt, míg mások két-három finom mozdulat után kifutnak a partra.
Egy ember élete belefér két cipősdobozba: születésnapok és nyaralások.
Élek. Ez elég ok a boldogságra.
Fontosnak tartom, hogy teljes valójában éljem meg az életem. Sokszor gondolok arra, hogy adott napon szerettem-e eléggé a szeretteimet? Adtam nekik valami pluszt aznap? A jó istennek joga van megvonni tőlem a napjaimat, de amikor magamban elszámolok majd, és arra jutok, hogy ezt sem, vagy azt sem csináltam meg, az sem jó.
Fontosabb (...), hogy azt csináljam, amit igazán szeretnék, mint hogy anyagi biztonság legyen mögöttem.
Az élethossz az élethossz, akár egyetlen éjszakán vagy száz éven át tart.
Különös, hányszor nézünk szembe olyan változásokkal az életben, amelyekből csak előnyünk származik, mégis úgy küzdünk ellenük, mintha mérget, nem lehetőséget rejtenének.
Bölcs anyai nagyanyám szokta mondani, hogy ott már baj van, ahol nem forgatják naponta a naptárt, nem húzzák fel az órát. Az már beszűkült, nem érdekli a környezete, csak a maga bajaival van elfoglalva. Ha megadja a gondviselés, hogy még tudom forgatni a naptárt, fel tudom húzni az órát, nagyon boldog leszek.
Csak egy életünk van, és ebben az életünkben mindannyian tévedünk eleget, és idővel tanulunk is a hibáinkból - de addigra már lassan vége az egésznek...
Hiszek az életben. Szeretem a hullámzásait. Azt, hogy hol ad, hol vesz.
A bölcs élvezi, amit elért, nem kívánja örökösen újakkal felcserélni, s innen meríti az erőt, amely megőrzi az életnek, amikor a nehézségek ideje eljön.
Nem arra teremtettünk, hogy örökké éljünk, vagy hogy örökké magányosak legyünk. A változás nélküli élet nem élet.
Az egyetlen dolog, ami számít, a saját túlélésed. Ez az, amiben az emberek és a csótányok a legjobbak.
Azt gondoljuk, hogy az élet a teljesítendő feladatokról, a szoros időbeosztásról és a sikerről szól. Sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a pénznek és az anyagi javaknak. (...) Ha meghalunk, a pénzünket vagy az anyagi javainkat nem tudjuk magunkkal vinni a mennyországba. Csak az emlékeket, és a szeretetet, amit földi életünk során gyűjtöttünk össze.
Fénysebességgel száguldunk át az életen, és nem érezzük a fájdalmat, amelyet a testünk/lelkünk érez. (...) Cserbenhagynak, kihúzzák lábunk alól a talajt, saját mércénknek sem tudunk megfelelni, s míg egész életünkben küzdünk ezekkel a nehéz érzelmekkel, a velük járó sebezhetőségről nem veszünk tudomást.
Facebook
Pinterest