Idézetek az életről
Ahogyan elmeséljük az életünket, ahogyan történetet faragunk belőle, azzal egyszersmind értelmet is adunk neki.
Az ember éljen jól, amíg tud, és haljon meg jól, amikor muszáj.
Legyen az életed utazás, haladj afelé, amire vágysz, hagyj magad mögött mindent, amit cipelni nehéz.
Azt mondják, a modern emberrel az a baj, hogy megpróbál elszakadni a természettől. Üldögél egy vastag műanyagból, üvegből és acélból készült monstrum tetején, lóbálja a lábát, és távolról szemléli bolygónk nyüzsgő életét. Ez a forgatókönyv az embert elképesztően hatalmas, halálos erőként jeleníti meg, a Földet pedig kényes, finom valaminek ábrázolja, olyasminek, mint a felszínre szálló buborék egy kis tavon vagy a törékeny madarak röpte a levegőben. Csakhogy illúzió ám azt gondolni, hogy a földi élet törékeny valami: az élet minden bizonnyal az elképzelhető legszívósabb membrán az egész világegyetemben, átlátszatlan a valószínűség, átjárhatatlan a halál számára, és éppen mi vagyunk benne az a kényes, finom rész, amely olyan mulandó és sebezhető, akár a csillós sejtek csillója.
Az élet a legritkább dolog a világon, mert a legtöbb ember csak létezik, és kész.
Az élet arról szól, hogy túléljünk dolgokat, hogy megbecsüljük a természetet, a kedvességet és a barátságot.
A halált senki sem kerülheti el, de te ne tégy így az élettel. Vagyis ne halj meg egy életre.
Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek.
Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik.
Fogoly vagyok a garázsban, a házban, az országban és az életemben. Nem kétséges, hogy valahol, az életem valamelyik fontos útelagázásnál nagyon eltévedtem. Hogyan fogok ebből a kelepcéből kiszabadulni?
Létezik, hogy az embernek egy zarándoklattól megforduljon a sorsa? Hogy huszonnégy óra alatt megváltozzon, ami évek óta nem tudott? Miféle csoda kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön az élete, ami vakvágányra került?
Újrakezdés nincsen. Ez itt a lényeg. Minden egyes lépése az embernek végérvényes. Nem lehet visszacsinálni. Soha semmit. (...) Te, amikor reggel felébredsz, azt hiszed, hogy ami tegnap volt, az már nem számít. Pedig az a helyzet, hogy csak az számít. Mert más nincs is. Ebből áll az élet. Ezekből a napokból. Nincs más, csak a napok, ahogy telnek.
Minden emberi lény, aki valaha élt, már meghalt, kivéve az élőket.
Mondhatnám, hogy porból lettünk, porrá leszünk, de ezt sosem értettem. Egyikünk sem porként kezdte.
Az egyik legnehezebb és talán legfontosabb feladat, hogy az élet különféle kacatjai közül időben ki tudjuk választani, ami igazán fontos a számunkra, és rájöjjünk, hogy konkrét és egyedi lényként mi az, amire mindenképpen szükségünk van a boldogsághoz.
Facebook
Pinterest