Idézetek az életről
- Ön mit tart a legtöbbre? - Valakit, akit szeretek. - Én is így vagyok vele. De hát ez nem bölcsesség. Az életet sokra becsüli? - Sokra. - Én is. Mert nincs más semmim.
Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket.
Elhervad a rózsa, lehull a levél! Ezért születünk hát, ez az életi cél? Csak eddig a pálya, semmit se tovább, Vagy itten az ember csak öltözik át? Mi itten örök: a halál-e vagy a lét? Hol itten a kezdet, hol és van-e vég? Mi itt a csalódás, hol itten az álom, Vajh innen-e, avvagy túl a határon?
Élni tudni és élni merni, néha járatlan úton menni, nem csak rohanni, meg-megállni azt, ami szép, körülcsodálni.
Jobb teljes erőből harcolva meghalni, mint térden állva, megalázottan élni az életed.
Jobb élő kutyának lenni, mint halott oroszlánnak.
Minden gyermek csodával a lelkében születik, különleges céllal, és minden egyes csoda csupán birtokosának adatik meg.
Képzeld el, hogy az idők kezdetén még nem voltak csillagok az égen. Képzeld el, hogy a csillagok nem azok, miknek gondoljuk őket. Képzeld el, hogy a távoli fények nem a messzi nap sugaraiból áradnak, hanem szárnyunkból, midőn csillagokká változunk.
Az élet egy játék, csak meg kell találni a dobókockát. Kevesen találják meg.
Három dolgot már biztosan tudok a földi életről. Az első, hogy mind összetartozunk. A második: ami a kezdet, az a vég, és vice versa. A harmadik, hogy az ember bármennyire is szeretné, semmi sem teljesen az, aminek látszik.
A dolgok ezen a napon végre szólani kezdettek hozzám, valami történt, az élet megszólalt. S ilyenkor nagyon kell figyelni, gondolom. Mert az élet különös jelbeszéde mindennel szól hozzánk ilyen napokon, minden figyelmeztet, minden jel és ábra, csak meg kell érteni. A dolgok egy napon megérnek és válaszolnak.
Az élet olyan, mint a tenger, (...) melyet sokféle szél, vihar szánt végig s az a bölcs, aki bizton tudja vezetni élete kisded hajóját a viharverte habokon.
Talán nem buksz el olyan mértékben, ahogy én tettem. De az életben néhány bukás elkerülhetetlen. Lehetetlen úgy élni, hogy az ember ne bukjon el valamiben, hacsak nem élsz olyan óvatosan, hogy nem is éltél igazán. Ebben az esetben már elbuktál alapból.
Milyen bolondok vagyunk mindannyian. (...) Hát igen, azok vagyunk. Akár a gyerekek. Úgy teszünk, mintha az élet valóságos volna és számítana... holott az élet nem más, mint az egyik Nagy Illúzió.
Nagyon kellemetlen, hogy legalább annyit szenvedünk ebben az életben a megfontolt és körültekintő cselekedeteinktől, mint az elhamarkodott és megfontolatlan tettek súlyos következményeitől.
Facebook
Pinterest