Idézetek az egyéniségről
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak nyolc fia. Ettől eltekintve nem volt több egy vesszőnél a Történelem egyik lapján. Szomorú, ám ez minden, amit egyesekről el lehet mondani.
Jaj azoknak, akik pásztorokat keresnek, ahelyett, hogy a szabadságot keresnék.
Minden ember egy kis csoda, mivel egyszeri és megismételhetetlen.
A sors az tudja, hogy a gyereknek mi az útja. Hagyni kell menni az álmai után, az álmai útján.
Az ember az első prímszám, ő az Egy; a történelmi irka mocskos lapjain magával osztja-szorozza magát s marad Egy - és kerek egész: félig csoda, félig szörnyszülött.
Jaj, embernek születtem - százrétű bánat - és százrétű öröm és millió forma... Belémzsúfolódott a világ, itt nyüzsög bennem. Melyiket akarod, válaszd ki magadnak! Egyre mutass rá, egyszerre csak egyre! De a többit se vesd el, mert az is én vagyok.
A kifogás, hogy "én már csak ilyen vagyok", egy nagyon költséges életmód jelszava.
Kedves Társadalom! Lennél szíves megengedni nekem, hogy az legyek, aki vagyok, anélkül, hogy saját címkéidet raknád arra, mit látsz? Muszáj nekem azoknak a normáknak megfelelnem, amit te alakítottál ki számomra, hogy azokhoz tartsam magam? El tudod fogadni ama egyszerű tényt, hogy én alkalmatlanságok, képtelenségek sokféle fajtájának a kombinációja vagyok?
Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is - ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van.
Légy Hű Tenmagadhoz (...). Azt nem mondják, hogy melyik oldalához - a rosszhoz vagy a jóhoz - legyen hű az ember, úgyhogy nem erkölcsi támpontnak szánták.
A legfontosabb, hogy önmagad maradj, ne hagyd, hogy mások megzavarjanak, és ne változz meg a kedvükért.
Ami vagyok, az már megtörtént: itt és most úgy él bennem, mint lépés a saját nyomában, mint hang a visszhangban, mint rejtvény a megoldásában. (...) Átlépés az élet másik oldaláról. Könnyedén, akár egy tánclépés. Egyik formája annak, hogy mindent elveszíts azért, hogy mindent megtalálj.
Az embert lehetetlen egységesíteni! Sem az ördög, sem az angyal mintájára! Mindig különbözőek maradnak.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Azt mondják, az igazi énünk (...) álomképekben jelenik meg, akkor is, ha minden nap álmodozunk, akkor is, ha kétévente egyszer. Rejtett énünk rejlik ezekben a képekben, nemcsak azok lehetünk, akik szeretnénk, vagy akik sose lehetünk. Azok lehetünk, akik nem merünk lenni.
Csak az az ember önmaga, aki nem azért olyan, amilyen, mert mások másmilyenek, hanem azért mutatkozik mások között másnak, mert a saját adottságaival él.
Facebook
Pinterest