Idézetek az egyéniségről
Mindannyian magunk döntjük el, milyen emberek akarunk lenni.
Menthetetlenek vagyunk-e vajon? Vagy a tárgyakon és az árnyakon és a vágyakon túl megőrizhető-e valami mégis, valami belőlünk? Nem a csillár: a fény.
Nagyon nehéz meghatározni, miben is áll a stílus: néha megfoghatatlan, néha nagyon is kézenfekvő.
A stílus abban rejlik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt három tényező közt: kik vagyunk, mi áll jól nekünk, és hová tartunk. Ezt az egyensúlyt tükrözze az öltözködésünk.
A stílus az egyetlen igazi luxus, amit mindenki megengedhet magának, ha van pénze, ha nincs; az elegancia pedig úgy érhető el, hogy elnémítjuk a lármás irányzatokat.
Mindannyian a legjobbat akarjuk, mégis olyan életet élünk, amilyet mások elvárnak tőlünk. Megpróbáljuk megtalálni a saját utunkat, de visszariadunk a túl radikális lépésektől, félünk feladni a biztosat.
Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerű, érthetetlen.
Merj önmagad lenni! Ha megteszed, mások is észre fogják venni, hogy milyen értékes vagy valójában.
Két embernek lehetőségei, esélyei vannak együtt. Két különböző személyiség csap össze, pattognak a szikrák és forrnak a hormonok a szerelem laboratóriumában. Nincs elrendelt kapcsolat, esélyek vannak, jók és kevésbé jók, összefonódó szálak vannak, érzelmi egyensúly, egymásra hangolódás, megértés, együtt rezgés.
Ha az otthonától távolra kerül az ember, azzá válhat, akivé csak akar.
Ha kicsit olyanokká válunk, mint a másik, az nem baj, feltéve, hogy nincs köztünk igazán lényeges különbség.
Éreztem, ahogy elmozdul köztünk valami, úgy, mint a föld rejtett lemezei. Azt hisszük, ismerünk valakit, de az a valaki örökké változik, és mi is változunk. Váratlanul rájöttem, mit jelent élni: azt, hogy láthatatlan lemezeink ide-oda csúszkálnak a testünkben, kezdenek összerendeződni azzá a személyiséggé, akivé leszünk.
Azt az arcot kapod, amit egész életedben építesz munkával, szeretettel, gyásszal, nevetéssel és homlokráncolással.
Sokkal nehezebb tettetni, mint egyszerűen csak annak lenni, aki eleve vagy.
Soha nincs késő, hogy kilépjünk a megítélések és a megfelelések dimenziójából, hogy még inkább azok lehessünk, akik vagyunk.
Facebook
Pinterest