Idézetek az egyéniségről
Ha mindig úgy gondolkozol, mint más, és mindig azt teszed, amit más tesz, akkor végül pontosan olyan leszel, mint akárki más, és akkor megutálod saját magadat.
Ha az ember eltér az átlagtól, akkor magányra van kárhoztatva.
A világot mindig a mutánsok vitték előbbre. Tehát voltak, akik idő előtt másképpen látták a világot, másképpen csináltak dolgokat, aztán ahogy megértek a feltételek, bebizonyosodott, hogy a világ is az ő egykori illúzióik felé haladt. A mutációt vállalni kell!
Nincs a teremtésben két egyforma levél. Még két egyforma homokszem sincs. Nincs két olyan valami, amely között Isten nem lát különbséget.
A börtönben nem engedheti meg magának az ember, hogy kiríjon.
A legtöbbünk nem akar változni, legalábbis nem igazán. Mármint, miért is kéne? (...) Amit akarunk, az sokkal inkább egyfajta átalakítás az eredeti modellünkön: továbbra is önmagunk maradni, remélve, hogy egy kicsit jobbak leszünk.
Csodabogár vagyok, vagy lúzer? A közvélemény szerint a kettő sajnos egy és ugyanaz.
Valamilyen módon minden egyes ember a saját szelleme börtönének rabja.
A pótolhatatlanság nélkülözhetetlen feltétele, hogy különbözz másoktól.
Nem az határoz meg, amit csinálok, hanem egyedül az számít, ki vagyok.
Fütyülök rá, hogy milyen a hírem, a devianciától sose féltem, és az sem izgat, ha furcsa vagyok - ilyen maradok.
Képtelenség függetlennek vagy igazán eredetinek lenni, ha mindig jól viselkedsz, és nem akarsz megszegni semmilyen szabályt. El kell szakadnod a megszokott gondolkodásmódtól!
Szerintem remek, ha a gyerek jobban viselkedik idegenek társaságában, mint otthon. Ez azt jelenti, hogy otthon önmaga lehet.
Az egész világot alakíthatjuk úgy, ahogy szeretnénk, hiszen a korábbi, kőbe vésettnek tűnő szabályok abszolút megváltoztathatóak.
Bonyolult ember vagyok nagyon egyszerű, de sajátos igényekkel.
Az ember sokat vihet végbe erői egyikének célszerű felhasználásával, a rendkívülit is több képességének szövetkezése által, de egyedülálló, nem is remélhető teljesítményre csak akkor képes, ha minden tulajdonsága együttesen lép a sorompóba.
Tegyük fel, hogy igazuk van a képregényeknek és létezik egy olyan gép, amellyel vissza lehet repíteni valakit az időben! Tegyük fel, hogy segítségével visszarepülhetnék fiatalkoromba és találkozhatnék akkori önmagammal! Nem merném azt mondani a fiatalembernek, hogy én vagyok a későbbi és leépülőben lévő, mégis valamivel bölcsebb "énje". Minden bizonnyal pimaszul nézne rám és talán meg is jegyezné, hogy hasonlítok az apjára, ami a megboldogultat elégedettséggel töltené el. Vajon kijönnénk-e egymással, én meg az a fiatal fickó? Mit gondolna arról az idősebb emberről? Nagy valószínűséggel megtalálnánk a közös hangot. De ott állnék szemtől szemben egy másik emberrel, egy névrokonnal. Én nem létezem. Különböző "ének" léteznek, illetve léteztek.
Facebook
Pinterest