Idézetek az egyéniségről
Az ember tapasztalatok árán válik magabiztossá, de a hidegvér olyasmi, amire az ember vagy születik, vagy megtanulja imitálni - és a színlelés sohasem tud meggyőzni egy figyelmes szemlélőt.
Ha mindent áteresztesz egy szűrőn, azzal elvész az eredetiség, az, hogy milyen is vagy valójában.
Még ha önmagunkat alakítjuk is, smink akkor is kell.
Könnyű azt adni mindenkinek, amit kér tőled. Amit elvár. A gond csak az ezzel, hogy egyhamar elfelejted közben, hol kezdődik az igazi éned, és hol folytatódik a hamis. Azaz lényednek az a része, amelyik mindenkinek, mindenkor meg kíván felelni.
Vagyok, aki vagyok, és nem változom meg sem érted, sem a fivéremért, sem senki másért.
Mi tesz egy embert közönségessé? Még inkább, mi tesz egy embert egyedivé? Háborúk megnyerése, díjak elnyerése? Nem! Ami kiemeli az embert az átlagból, az az, akit szeret, és akik őt szeretik.
Sosem szégyelltem magam, amiért az vagyok, akinek születtem.
Még egy kő sem ugyanaz, mint bármely másik kő.
Az emberek mind állatok. Mi csupán egyedi élőlények vagyunk, melyek történetesen különböznek egymástól.
A döntéseink és a tetteink tesznek azzá minket, akik vagyunk. A környezetünk csak egy jó tanár, mely feladja a leckét, az élet leckéjét, és mi megmérettetünk, ő pedig leosztályoz minket. Nem a tanárt kell hibáztatni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük.
Nincs annál rettenetesebb ezen a világon, mint amikor egy ember már csak roncsa önmagának.
Az ember gondolatai jelentik önmagát.
Minden ember egyenlő - de nem egyforma.
A genetikai tényezők elsősorban fiatal korban határozzák meg a személyiségjegyeket, míg a környezeti hatások egész életünkben befolyásolhatják egyéniségünket. Az öröklődés viszonylagos jelentősége ennek megfelelően az életkorral arányosan csökken.
A gyerekek agya már születésükkor különböző. Ebben több tényező kölcsönhatása játszik szerepet: a genetikai háttéré, az anyaméhben a fejlődő agyat érő környezeti hatásoké, az agyterületek lokális önszerveződéséé - és a véletlené, amelynek ebben a fázisban komoly szerep jut. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden embernek más tehetségek és korlátok jutnak, és hogy minden ember másképp viselkedik, másképp reagál a külvilág felől érkező ingerekre, és más körülmények között érzi jól magát. Ez is része az egyének közötti hatalmas különbségeknek, amelyek az evolúció során mindig megvoltak, és meg is lesznek, úgyhogy a legjobb, ha mindenki megtanulja tisztelni az emberek közti eltéréseket.
Facebook
Pinterest