Idézetek az egyéniségről
Senki életében nem lehet egyetlen aspektust kiemelni, amelyre visszavezethető lenne, hogy azért lett olyan, amilyen.
Minél inkább látható egy ember választásainak iránya és összefüggése, annál inkább beszélhetünk személyiségről.
Annyi színű a világ, ahányan élünk benne, annyiféle a világ, ahányan lakjuk, és attól, hogy én úgy nőttem föl, hogy (...) nagyjából ugyanolyan embereket láttam magam körül, mint én, attól még a világ nem csak olyan, mint amilyen én vagyok.
Aki túl elnéző önmagával, azzal a világ lesz kemény!
Óvakodj a középszerűségtől! Az az agy penészgombája. Mindig küzdeni kell ellene, vagy ránehezedik minden tettünkre.
T. S. Spivet különös utazása c. film
Ha egy nővel találkozol, sose csinálj úgy, mintha valami olyasmi lennél, ami valójában nem vagy.
Ne azon nyafogj, hogy ki nem vagy, inkább vállald fel önmagad.
Az ember azzá válik, amivé nevelik.
Mindenkit három dolog határoz meg: mit fogad magába, mit ad ki magából és mire szánja az időt, amit adott magának.
Mindannyiunkban van valami több is, mint ami látszik.
Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog "érvényesülni" az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy "érvényesülni"? Kit irigyelünk? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha?
Amikor a Római Birodalom hanyatlásának idején kialakult a császárság, akkor őrültebbnél őrültebb császárok léptek trónra, és minden a széthullás irányába tartott. A világban mintha ma is egy hasonló folyamat zajlana: a tömegtársadalom, a diktatúrák felé hajlás, a gazdasági zavarok - és így tovább. Ám ha mindez így is van és így is lesz, akkor sem javasolnám, hogy a gyereket arra készítsük fel, hogy egy megfelelően kussoló alattvaló legyen belőle.
A személyiség, az egyéni lélek, amiről - az atmanról - az indiaiak úgy tartották, hogy átok és teher, és a legfőbb cél, hogy visszaolvadjunk a világlélekbe, a brahmanba. Bizony változnak az idők és a célkitűzések.
Nem az számít, vagyunk-e, hanem hogy milyenek vagyunk?
Számomra mindegy, hogy minek tartanak, sokkal jobban foglalkoztat, hogy olyan vagyok-e, olyan maradtam-e, amilyenné lenni akartam tizennyolc évesen.
Facebook
Pinterest