Idézetek az egyéniségről
Ha csak akkor szeretünk valakit, ha a mi értékrendünk szerint él és cselekszik, az nem szeretet. (...) Mindenkinek a maga életét kell élnie. Persze, figyelni kell egymásra, különösen arra, hogy ne ártsunk senkinek, de lehetetlen mindenki óhaját teljesíteni, és főleg nem szabad úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek. Mindenki a maga döntéseiért felel.
Vannak helyzetek, amikor kompromisszumokat kell kötni! Ez így van rendjén. Ügyesen tárgyalni, egyezséget kötni. Engedni és elfogadni... Vannak helyzetek, amikor harcolni kell az igazért. Elveimet nem hagyom cserben! Előfordulhat olyan, amikor gerincemet eltörhetik ugyan, de meghajolni nem tudok, nem fogok. Nekem fontosak az elveim.
Én nem provokálok, csak nem mismásolok. A kettő nem ugyanaz. A mai társadalmi közeg arra épül, hogy sunnyogjunk. Nem mondunk igeneket, nem mondunk nemeket. Nem állunk ki valami mellett, mert azon agyalunk, hogy az hasznos-e.
Emberi lények vagyunk. Mindegyikünk a másiktól különböző arccal születik, s ezt mi életünk végéig hordjuk. (...) Az arc mögött a személyiség lapul, vagyis azok a jó vagy kevésbé jó tulajdonságok, melyeket ősapáidtól kaptál. Az arc a mi hovatartozásunk. Az, ami megengedi, hogy az életben elhelyezkedjünk, mondván: íme, itt vagyok.
Minden egyes alkalommal, ha hallom, hogy valaki visszasírja az iskolás éveit, teljesen megdöbbenek. Számomra az egyik legrosszabb periódusa volt az életemnek. Az általános iskola teljes időszaka alatt embertelen harcban álltam az akaratomhoz való hűség - és mindahhoz, amit magamban éreztem; a megvalósítás óhajához, még akkor is, ha úgy képzeltem, hogy nem helyes.
A bennem levő gonosz és jó is én vagyok. Megszületek, és semmi vagyok. Személyiségben, gondolkodásban is, semmi más dolgom nincs a világban, mint hogy a bennem alapvetően meglévő gonoszból és jóból saját magamat megformáljam. Hogy legyek valaki. Ha ezt nem teszem meg, attól még végig lehet élni egy életet, bábállapotban. Adott esetben észre sem véve, hogy megszülettünk.
A külső túlságos bizarrsága mindig a többi teremtmény fölé való kerekedés vágyából fakad, akár a fokozott luxus, akár annak ellenkezője felé hajlik.
A legtöbb problémád azért keletkezett, mert olyan voltál, amilyen. Ahhoz, hogy túllépj valamin, meg kell változnod. Nem maradhatsz ugyanolyan, mert akkor a gondod is megmarad annak, ami volt. Ismételed, szüntelenül.
Nem fogadhatok el többet tőled, mint amennyi szükséges, mert eljön a nap, mikor vissza kell fizetnem neked mindent. (...) Szeretem a szép kalapokat és egyéb szép holmikat, de azért nem szabad, hogy a jövőmet zálogosítsam el értük.
Vannak emberek, akik a legkínosabb helyzetekből is ki tudják vágni magukat egy-egy frappáns válasszal.
Igen, van, aki emberként születik, és önmaga töredékeként hal meg. A másik pedig emberként születik, és ha meghal, kevesebb, szegényebb lesz a világ.
Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ.
Az vagy, akivé önmagadat teszed.
Miért van az, hogy akik bizonyos előírások szerint akarnak élni, vagy bizonyos eszményekhez akarnak alkalmazkodni, azoknak a lelkében szomorúság és méreg lakozik, s hogy van az, hogy azok meg, akik elfogadják életsorsukat - s ez a sors főleg semmiségek, sötétség és gyengeség -, azok olyan gyakran vidám és gondtalan emberek?
Nem az a fontos, hogy magadat másokkal összehasonlítsd, hanem hogy merj saját mértéked szerint élni.
Facebook
Pinterest