Idézetek az egyéniségről
Ha szeretnénk, hogy olyannak ismerjenek meg, amilyenek vagyunk, le kell vetnünk a páncélunkat, annak ellenére is, hogy így sebezhetővé válunk.
Arra vágysz, hogy más legyél, közben meg már rég különleges vagy. Olyan, amiből nincs még egy. Olyan, ami szebbé teszi a világot. Nem kellenek maszkok, nem kell másnak mutatnod magad, csak azt rakd le az asztalra, ami te vagy.
Nincs abban valami ősi bölcsesség, hogy egy embernek joga van bizonyos dolgokat megőrizni magának? Ez nem szeretetlenség, egyszerűen a szuverenitásnak egy szintje, amit tisztelni kell. Lehet a férjem, a feleségem, a gyerekem, lehet köztünk a legnagyobb barátság, akkor is joga van ahhoz, hogy legyen az életének olyan területe, amit nem oszt meg a másikkal. Ez nem bűn, nem hazugság! Egy ember szuverenitásának integráns része a döntés, hogy mit oszt meg a másikkal, és mit nem.
Naprendszerünk ideális példája a kiegyensúlyozott kapcsolatrendszernek. Egyik bolygó sem akarja átvenni a Nap szerepét, mindegyikük hűséges marad önmaga természetéhez, mégis tökéletes összhangban működik a többiekkel. Egyiküknek sem kell áldozatokat hozni, nem kell megtagadnia önmagát, nem kell felemás eredménnyel kecsegtető kompromisszumokba belemenniük. Mindegyikük éppen olyan, amilyen. És az emberi kapcsolatok is éppen ilyen harmonikusak lehetnek.
A gőg az a természetes adottság, amelynél fogva minden értelmes halandó túlértékeli és képzeletében jobb tulajdonságokkal ruházza fel önmagát, mint ahogy egy őt és körülményeit alaposan ismerő pártatlan ítélő tenné.
Ahhoz, hogy a világ jól bánjon veled, magaddal is jól kell bánnod! (...) Te vagy az egyedüli, aki meg tudod valósítani, hogy különlegesen érezd magad. Ha nincs büszkeséged, azt nem kölcsönözheted másoktól!
Az önismeret felszíni rétegeiben van az adottságainkkal, képességeinkkel, céljainkkal kapcsolatos tudás, míg mélyebb szinten azoknak a vágyaknak és motívumoknak az ismerete, amelyek a viselkedésünket irányítják. Az önismeret társas szintje azt fedi, hogyan látnak mások, milyenek vagyunk a különböző szerepeinkben. Ha folyamatosan csak azzal foglalkozunk, hogy mások milyennek látnak minket és megpróbálunk rendre ennek megfelelni, akkor éppen a lényeget, önmagunkat veszítjük el.
Sokan azért félnek az önfeltárástól, mert azt hiszik, van bennük valami eredendően elfogadhatatlan, visszataszító és megbocsáthatatlan. Így amikor teljes egészében feltárják magukat, és mégis elfogadással találkoznak, komoly segítséghez jutnak.
Akit egyszer porig aláztak: porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltóság-vesztve igazodni.
Annak, hogy az légy, aki vagy, az az ára, hogy valószínűleg nem fogsz tudni megfelelni mindenki elvárásainak, így aztán elkerülhetetlen külső konfliktusokba kerülsz majd... Annak az ára azonban, ha nem vagy az, aki, mert folyton megpróbálsz megfelelni a körülötted lévőknek, az, hogy értékes belső részed elhal; ez esetben belső konfliktusokkal kell majd foglalkoznod.
Ím, itt a válasz: élek, vagyok, Fáradtan, fájón, ahogy lehet, De élek s úr fogok maradni Tenger, sors s mindenek felett.
Légy életvidám, ne csak okés. Légy lenyűgözött, ne csak érdeklődő. Légy derűs vagy boldog, ne csak jól. Nem egyszerűen csak eltökélt vagy, hanem lehengerlő!
Az élet nem arról szól, hogy egy klón legyél. Inkább arról, hogy legyen saját, individuális stílusod. Hogy legyenek álmaid, amikben hiszel. Ne foglalkozz azzal, hogy más mit mond.
Az vagy, akinek hiszed magad, Vagy az, kinek mások tartanak? Hétnek hétféle. S hét nyelven beszélsz-e? Hét éned, hét alakod van tán, Vagy hét pecsét van kiléted titkán?
Rá(nk)-vésett ránc-maszk (évezredes büntetés): napi látomás.
Facebook
Pinterest